Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

Salföld (1772: Sallfölde): csak 1720 táján települt újra, kb. 60 lélek: mestere volt. — 293, hg. ESTERHÁZY és közbirtokosok. Rendes: kb. 100 lélek; mester, kúriális nemesek. — 193, közbirtokosság. Köoágóőrs: 90 lélek (?), kúriálisok birtoka; plébános, ág. ev. lelkész, két mester — 1397. közbirtokosság. Szepezd: 60, kúriálisok; mester. — 188, közbirtokosság. Zánka: 1736-ban települt tótvázsonyi ág. ev. svábokból; sem lelkésze, sem mestere a német falunak. — 321, közbirtokosság. Akaii: szintén 1720 után népesült újra; a káptalan 1741-ben és 1746-ban ANTAL, CSABI, HEGYT, Isó, KISS, NAGY, SÂRFFY, SÁNDOR és SZENTES családokat iktatott birtokba; mestere volt; a határ nagyobb része a fehérvári őrkanonok birtoka volt, Dörgicsével és a szemben, vízen túl fekvő Őszöddel; 1807-ben Ferenc király a custodiatus birtokait a kegyes tanítórendnek adományozta. — 1828-ban 270 lakosa volt. Udvari: 1719 körül népesült újra, a köv. évben kb. 90 lakosa volt; a veszprémi püspök birtoka volt; mester. — 1828-ban Lud. NAGY téves adata szerint 412 lakos, de FÉNYES E. 1840.-Í lélekszáma (455) sem valószínűbb, mert az 1873.-Í helységnévtár csak 264 lelket mutat ki. Ma is, akkor is a veszprémi püspökség birtoka. örvényest a tihanyi apátság németekkel telepítette újra a XVIII. sz. első harmadában; 1772-ben mestere volt. — 1828-ban 269 német lakos. Aszófö: 72, magyar falu, mestere volt. — 1828: 343, a tihanyi apátságé. Tihany mezőv.: 320, plébánosa, mestere volt. — 565, apátsági birtok. Balatonfüred: 216, ág. ev. lelkész (téves, mert biztosan ev. réf. a lakosság többsége); gróf ESTERHÁZY és kúriális nemesek bírták. — 1046, gróf ESTERHÁZY, tihanyi apátság és kúriális nemesek közbirtokossága. ^4rács: 125 lakos, gróf ESTERHÁZY és kúriálisok; 368, hasonló birtokmegoszlás. Csopak: 120, mester. — 205, néhány közbirtokos és a káptalan. Kövesd: kúriális község, megbízható népesedési adatok mindkét időszakban hiányzanak. — 1873-ban 275 lélek. Közbirtokosság. Paloznak: 120 mestere volt. — 141 lakos, káptalani birtok. Lovas: 60.— 186, veszprémi káptalan és közbirtokosság. Alsóőrs: 132; mester és ág. ev. (téves ev. ref. helyett) lelkész. — 510, akkor is, ma is nemesi közbirtokosság. Felsőőrs: 240; mester és ág. ev. (helyesen ref.) lelkész és prépost. — 607, prépostság és nemesi közbirtokosság. B) FÜGGELÉK. IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ /. Bél Mátyásra vonatkozó irodalom. 1. Haan Lajos: Bél Bátyás. M. Tud. Akad. székf. ért. 1879. 2. Dékáni Kálmán: Bél Mátyás földrajza. Marosvásárhely, 1903. A tudós életét és a nyomt. megjelent Notitia-kötetek tartalmát ismerteti. Gondos és teriedelmes bibliográfiával. 3. Szinnyey József: Magy. írók élete és munk. Az újabb Bél-irodalmat 1. e fontos bibi. munka Gulyás Páltól kiadott folytatásában. 4. Miller Jakab: Vom handschr. Nachlasse des Gesch.-forschers und Geogr. M. Bél. Zeitschr. v. n, f. Ungern, 1802. II. 5. Horváth István: Bél M. kéziratairól jegyzések. 1812. M. Nemz. Múz. kéziratt. 6. Ernyey József: Term.-tud. mozg. a XVII. és XVIII. sz. Term. Közi. 1912. Pótk. 7. Hóman Bálint: Megemlékezés Bél M.-ról. Sz. Istv. Akad. székf. 1920. 8. Hóman B.: Forráskút, és forráskritika 1925. (M. tort. tud. kézik. 1. 3. a).