Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

korában az öoék. Szigligetet Darástul a XIV. sz.-ban kapták. Egyik ága 1778-ban báróságot szerzett. A család fiága a XIX. sz. elején halt ki; leányioadékai réoén a család birtokait nagyobbrészt a MAJTHÉNYI, PASZTHORY, PUTHF.ANI és INKEY bárói családok örökölték. V. rí. 51. jegyz. A Szentgyörgyvölgyi BAKÁCS család a XVI. sz.-ban Somogyban címeres levelet és 3 helységre adományt nyert. B. Sándor PETHŐ KATA kezével a keszthelyi vár és a hozzá tartozó somogyi birtokok tulajdonosa lett. 1609-ben Zala és Somogy alispán ja, keszthelyi főkapitány. B. Lukács, a család utolsó férfitagja, 1705—15-ig kurucpárti kapitánya oolt Keszthelynek. A család 1759-ben halt ki. L. 51. jegyz. A Pallini INKEY családról l. 41. jegyzetünket. ZAJGAR vagy Szajgár családról sem a Királyi Könyvek, sem Nagy Iván vagy Kempelen nem tudnak. Somogym. Monogr.-ja szerint az 1726.-Í összeírásban Kastélyosdombó község birtokosa. Az 1754,-i nemesi összeírásban nem szerepel. A Várbogyai és Nagymádi BOGYAY család pozsony- ill. komárommegyei eredetű. 1705 körül tűnik fel Zalában, hol B. György sümegi várkapitány. Ennek unokája, Péter (megh. 1839) jött át Somogyba és kaposvári főszolgabíró lett (1808—1819). 84 Az utolsó nemzeti nádor Mária Terézia 1741. évi kvrvnázása idején kanrellár volt már, tehát ha az „Észrevételek" szerkesztése idején még alkancellár volt, ebből megállapítható, hogy Zalamegye bizottsága az ő észrevételeit 1735 után és 1740 előtt állította össze. 98 NICZKY GYÖRGY a két megye szétválasztása után Zalamegye első alispánja és egyben Somogymegye főjegyzője is volt. 1728-ban az országgyűlésen Somogy követei: FESTETICS KRISTÓF első alispán mellett NICZKY GYÖRGY főjegyző. (Somogym. monogr.) 1722-ben és 1729-ben — NAGY IVAN szerint — Zala országgyül. követe, 1755-ben septemvir, úgy mint FESTETICS KRISTÓF. — György fia, NICZKY KRISTÓF 1765-ben grófi rangra emeltelett, később országbíró, helytartótanácsi elnök, temesi gróf és temesi főispán lett. 88 BÉL MÁTYÁS 5 zalai járásából (neoü)ket is lásd Zalamegye iartalomtmiiatójában 265.lap)S0 évvel később már 6 lett: Muraköz, Tapolca, Szántód, Kapornak, Egerszeg s Lövő. Ennyi volt 1828-ban és ennyi maradt 1865-ben, FÉNYES ELEK földirata idején. De már a kiegyezés utáni első népszámlálást 1871-ben 12 zalai járásban tartották. A trianoni békeparancs után a járások száma 11-re olvadt, mert a csáktornyait és perlakit elcsatolták, viszont a tapolcaiból kihasították a balatonfüredit. Ma már, a visszacsatolás után újra 13 járásra oszlik Zalamegye. 67 A hat pontban felsorolt világi nagybirtok tulajdonjogában éppen Bél idejében vagy röviddel azelőtt történtek olyan változások, főleg politikai állásfoglalások folyományaképp, amelyek után két és fél évszázadig, vagyis mai napig is alig történt újabb fordulat a birtok élvezetében. Muraközben az utolsó ZRíNYi-eJt után fiskálissá vált javakat kapta adományul III. Károly kegyence, ALTHAN gróf 1721-ben. Alsótendvát, Lentit és tartozékait a lefejezett országbíró, NÁDASDY elkobzott javaiból kapta sógora, ESTERHAZY PÁL nádor. Belatinc, éppúgy, mint Alsólendva a XIII. század végén BÁNFFY Istváné. Ez utóbbi vár építtető jenek, az alsólindvai BÁNFFT családnak kihaltával (1644) lett NÁDASDY-tbírroí: Belatinc is. Ezt a várat 16 fahmyi tartozékával, mint kincstári birtokot SZÉCHÉNYI GYÖRGY százezer frt-ért vette zálogba 1682-ben. Szentgyörgyvárt, Pölöskét és az itt nem említett Egervári összes tartozékaikkal (közel 80 falu és puszta, főleg Somogyban, köztük Marcali, Látrány, Kőröshegy stb.) szintén a konfiskált NÁDASDY-javakból vette meg SZÉCHÉNYI GYÖRGY érsek 33.000 frt-ért. Az érsek, Lipót király engedélyével, szerzett birtokait György nevű unokaöccsére hagyományozta. Ez utóbbi leányának, Júliának, EBERGÉNYI LÁSZLÓ tábornok nejének engedte át Belatincot, míg a többi birtokot fia, Széchényi Zsigmond örökölte. EBERGÉNYI veje, gróf CSÁKY 'György lett azután Belatinc ura, mert EBERGÉNYTnek fia nem maradt. Téved tehát BÉL MÁTYÁS, amikor SZÉCHY-Í nevezi meg (SZÉCHÉNYI helyett) a Csákyak jogelődjéül Belatinc birtokában.