Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

IV. §. A mezei gazdálkodás módjai. Meg kell adni, ahogy korábban is mondtuk, hogy ennek a megyének talaja jórészt kövecses és itt meg ott olyan kemény, hogy ha trágyával nem itatják és háromszor alaposan lel nem törik, terméketlen marad és sem a ráfordított munkát, sem a befektetett pénz kamatát be nem hozza. Ha pedig bőven adja a termést, annyira lecsökken az ára, hogy nem adja vissza a földmívesnek a költségét. Ez a főoka a szegénységnek, mely a mi megyénk lakosságát gyötri. Csak egyféle munka van, amivel fenntarthatják magukat: ez a faizás. Télen át és a nagyobb munkaszünetekben a szegény népség az erdőkbe vonul ki, ós a letört s kidöntött faanyagot a városokba és fában szűkölködő falvakba szállítják, hogy — ha bármily olcsón is adják — árából legszükségesebb beszerzéseiket fedezhessék. Mert egy szekérre való fáért hat, legfeljebb nyolc garast ha kapnak. (Egy garas 3 kr-ral volt egyenlő, egy kr. pedig 2 dénárral; a nyolc garas tehát BELHÁZY szerint kb. egy 1896-beli arany koronát ért). Ilyen áron pedig nem tudom, mi van tulajdonképp megfizetve, az emberek fáradsága-e, vagy a szekérnek és a jószágnak fenntartása? Mert ha méltányosan becsülöd bármelyiket, mindegyik a három közül voltaképp többet ér. És mindezt csak avégből vállalják a parasztok, hogy valami pénzt tudjanak szerezni az adók fizetésére s egyéb terhek meg szükségletek szolgáltatására. De még ettől is elesnek azok, akik a lapályokon fekvő falvakban és városokban ilyen munkával nem foglalkozhatnak. Ezek a kereskedésben, jószágok csereberéjében keresnek könnyebbséget. Tinókat ökrök ellenében cserélnek el, amely kereskedés sehol sem gyakoribb; mert amilyen arányban drágábban jutnak az öreg állathoz, annyival magasabb árban tudják eladni a hizlalt marhájukat, ós friss igákat szerelnek fel, amelyekbe tinókat fognak be. Egyébként a parasztoknak kevés az eladó jószáguk, a nemeseknek meg potom olcsón kell eladni. Mindegyik oldalon nehéz a sora a lakosságnak, nehezebb a kövecses földeken és legnehezebb azoknak, kiket sorsuk az erdős tájra sodort. A legtöbb parasztnak rongy és levetett holmi a ruhája, és lábukat is ilyenekbe csavarják. Hajlékuk csak a legszorosabb szükségletre s nagyon alacsonyra van építve. V. §. Szlávok és németek. A magyarokat ezekben a szlávok és németek is utánozzák. Mindegyik fajbeliek csak a mi korunkban jöttek be. Régente ugyanis egyikükről sem tudott itt senki, de különösen a falvakban nem. Közülök a németek a városokba már régebben kezdtek beszivárogni, részint olyanok, kik régebbről maradtak az országban, részint olyanok, kiket utóbb telepítettek ide. Egyébként emberséges bánásmódra találtak mindenkinél, hiszen a vendégeknek itt kéretlenül is mindenki a kedvébe jár. Különösen a magyarok osztják meg szívesen másokkal, amit a természet bőkezűsége folytán szereznek s amit pénzre nem is igen tudnának átváltani.