Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

Dél felőli részéből a tónak az a vízmennyisége, amelyet már befogadni nem bír, a Sivó folyóba ömlik ki. Ez a mi megyénk és Somogy határvonalát alkotja. Ez azonban csak akkor vezet le bőven vizet, ha ez a tóban nagy bőségben, mondhatni csordultig van; egyc'bként száraz időszakban, amikor maga a tó is visszahúzódik, néha megszűnik benne a vízfolyás. Ilyenkor a mély folyó helyén kiszáradt meder ásítoz, mely azonban, ha az időjárás nedvesre lordul, újra csak megtelik. De amíg meg nem indul a kiáramlás, a tó felőli első szakasznál is kényelmesen lehet átgázolni rajta; odább azonban, mihelyt a térszín lejtőssége folvtán jobban megindul, olyan mély és erős lesz a folyása, hogy mindjárt malmot is hajt

a és nincsen állat, amely egykönnyen átgázolhatna rajta. Majd egyforma víz hőséggel és mélységgel kanyarog mintegy 3 mfd-nyire és — amíg e szakaszon szemmel jól volt követhető — egyszerre láthatatlan csatornába búvik s lassan alámerülve, több mint egy mfd hosszúságban föld alatt vezet az útja. Bizonyos, hogy a somogymegyei Ádánd falutól a kustyáni pusztaságig nyoma sem látszik a folyónak, mert mindent betakarnak a növények, melyek hasznosak a legeltetésre és virágokkal is ékeskednek, meg más mindennel, amit a vizenyős talaj s a mezőknek ebből eredő termékenysége napvilágra hoz. Azon a részen, hol a folyó elrejtőzik, meg azon is, ahol újra előbújik, a talaj posványos, náddal és kákával benőtt. A kettő közt az átkelés a kustyáni puszta magaslatán át történik, melyet épp ezért Kustyáni Kellőnek* (átkelőnek) neveznek a lakosok. A folyó ugyanis mintegy új forrásból fakad ki Szent-Mihúly pusztán túl, innen pedig — amíg a somogyi Hidvég helység alá nem ér — megosztja vizeit és tágas szigetet alkot, jobb ágával ugyanezen Hidvég, a bal felőlivel Mezőkomárom mentén kanyarog, s ugyanitt közös híd visz rajtuk keresztül. Ezen túl ismét egyesül a két meder és Ozorát öntözi, ezt a hasonlókép tolnai falut, amelyen túl a Kapós folyóval találkozik és a Sárvíz irányában hömpölyög tovább, amíg evvel Simontornyánál össze nem keveri habjait. Minden fajta halban bővelkedik (Széljegyz.: Seholsem ettünk ízletesebb csukákat) és, minthogy sekély mederben hömpölyög, gyakran lépi túl a partjait. Mindkét oldalon sűrű nádbozót övezi. A név eredetét a Balatonból hatalmas erővel kiözönlő vizek zúgásával, némely folyónál természetes sivítással hozzák magyarjaink összefüggésbe.

4 A Sárvíz, melyet a veszprémiek Sárréthének is neveznek, hasonlít a Sióhoz.

11 Ha nagyobb részével Fejér- és Tolnám egy éket öntözi is, de eredetét Veszprémmegyében veszi: kb. két mfd-nyire a veszprémmegyei öskü falun túl, egy kiterjedt mocsárból, melyet a magyarok Tikiri Tónak neveznek.

6 Ez egy tágas mocsár a Bakony erdőség behorpadt szegélyén, mely hasonlít egy lesüllyedt, egyenlőtlen öblű, hosszabb, mint amilyen széles réthez; ennek le* Szentgyörgyi HORVÁTH János vasi alispán írja t683 július 2-án BATTHTANY Ádám főkapitánynak: Kívántatik mennem az Rábára mindenütt bevágni az kelőket" (a török Bécs felé vonulását megnehezítendő). Tört. Tár, 1887.