Bél Mátyás: Veszprém megye leírása - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 6. (Veszprém, 1989)

Harmadik alfejezet: Az alsó járásról - Harmadik szakasz: E járás falvairól

JÓZSEF, BÉL tanítványa, az „Ungaria semper libera" és egy földrajzi Compendium szerzője, mely BÉL „Notitia"-i alapján készült 1753-ban, a tudós biográf us HORÁNYI és WINDISCH földrajzíró) egyike sem vállalkozott a kiadásra, részint a kéziratok rossz olvashatósága, részint talán a hiányok pótlásának nehézségei miatt. 1811-ben HORVÁTH ISTVÁN történettudós, a M. Nemzeti Múzeum későbbi igazgatója, akkor „titoknok" vizsgálta át az iratcsomókat s valamennyiről szakvéleményt adott. Ezek a „jegyzések" a Múzeum kézirattárában vannak és a bennünket foglalkoztató megyékre vonatkozólag is figyelemreméltó észrevételeket tartalmaznak. A tanulmányunkban felhasznált kéziratokat a Múzeumban Ms. Fol. Lat. 277, 297, 3775, 3374 és 3634 számok alatt őrzik. A 297. sz. nem más, mint a 277-esnek nem egészen teljes, nyilván a XIX. század elejéről való másolata. A 277-es, MINUTA MATTHIAE BELII címen — JANKOVICH MIKLÓS gyűjtéséből — legértékesebb valamennyi közül, mert a tudós fogalmazványait és térképvázlatait tartalmazza. Nem egészen Bél kezeírása, mert KÁROLY fia és TOMKA SZÁSZKY is segítettek a másolásban, de a sok javítás és toldás nyilván Béltől származik, amint ezt a kézirattárban őrzött több, kétségkívül BÉL kezétől származó tanulmánnyal való összehasonlításból megállapíthattuk. Ez a 277. számú iratgyűjtemény a három balatoni vármegyén kívül Békés-, Ugocsa-, Tolna- és Fejérmegyékre vonatkozó észrevételeket és fogalmazványokat tartalmaz. Legtöbbet, s legjobban kidolgozottat Veszprémmegyéről olvashatunk, de még így is befejezetlen maradt ennek ismertetése (110 ívoldalon); a somogymegyei észrevételek 20 ívoldalra, a zalaiak csak 14-re terjednek. Sajnos, nincs semmi adatunk arra nézve, hogy ezek a fogalmazványok honnan kerültek JANKOVICH gyűjteményébe. Talán TOMKA—SZÁSZKY valamelyik leszármazottjától? HORVÁTH ISTVÁN alaposan szemügyre vette a később az esztergomi prímási könyvtárba került kéziratokat, melyekről a M. Nemzeti Múzeum számos, GYÜRIKOVITS GYÖRGY (1780—1848, gazdatiszt, jogtudós, bíró, de különösen nagyérdemű kéziratgyüjtő) kezétől származó másolatot őriz. Utóbbi tudósunk másolta le a három balatoni megye „Notitia"-it is, melyek közül a 3775. számú Veszprém megyét, a 3374-es Somogymegyét s a 3634-es Zalamegyét ismerteti. Horváth megállapítása szerint egyiknek eredetije sem Bél kezeírása; ebből az látszik valószínűnek, hogy megyéink kéziratai is azok közül valók, melyek vízkárt szenvedtek és ezért még Kalocsán másoltatni kellett azokat. Somogy esztergomi kéziratán olvasható is, hogy LUKAFALVI SZARKA másolta le Kalocsán, 1772 januárban, Veszprémét pedig ugyanő 1772 április havában írta újra. HORVÁTH jegyzése szerint Zalamegye kézirata is „későbbi másolat, mely olyan Kéziratból készült, melyet BÉL a munkavizsgálóknak számokra leíratott. A víz ennek nem ártott. A munka tsonka ..." Zalamegye ismertetése valóban csonka és tökéletlen, de Veszprémé sem készült el teljesen; a három közül Somogyé maradt legközelebb a befejezéshez, mert még az utolsó fejezetet alkotó úthálózati összeállítás is megvan, csak a távolságok rovata maradt kitöltetlen. Némileg túlzott tehát az az állí-