Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

gény protestáns nemességtől félti állását, igy aztán ,,alig volt köztük egy-két szabadelvű ember, a többi pedig mind pecsovics".

37 Ebben a politikai légkörben a kormányzat politikája könnyen győzedelmeskedik: az 1839/40. évi országgyűlésen az egyik követet, a kálvinista Kotsi Horváth Sámuelt, aki ekkoriban a megye első alispánja volt, a liberális Hunkár Antal ellen az udvari párt azzal nyeri meg magának, hogy a királyi táblán ügyvédi állást kínál neki.

38 A következő diétáról a kormánypárti főurak és a felső klérus tagjai közös összefogással buktatják ki a liberálisok képviselőjét „sok szegény nemes ember voksát meg véve".

39 Az utolsó rendi országgyűlésen a megye mérsékelt-haladó követi utasításának sem tudnak érvényt szerezni, mert a második követ, Sebestyén Gábor, a „veszprémi közvéleményben ugyan csökkent hitelű, de némely hatalmasok előtt annál nagyobb kedvességre jutott" köznemes az aulikus párthoz már az első napokban elszegődik.

40 Így történhetett, hogy az első adandó alkalommal, 1847. december 15-én a kerületi, majd 20-án az országos ülésen a főrendeknek küldendő válaszfelirati vitában a két követ elidálta egymást: Hunkár Antal a pesti indítvány elfogadása mellett, Sebestyén Gábor pedig ellene szavazott.

41 Az egymásnak ellentmondó állásfoglalásra lehetőséget az adott, hogy erre az alkalomra megyei utasítást nem kaptak, így saját meggyőződésüket követhették.

42 Amikor az eset január elején, az adminisztrátori rendszer tárgyalása során megismétlődött — Hunkár betegsége ellenére részt vett a szavazáson —, a megye konzervatív-aulikus körei Hunkár visszahívását határozták el. Marich Dávid főispán a kormány kifejezett nyomására 1848. január 17-re, a „leszavazási eset" megtárgyalására rendkívüli közgyűlést hívott össze, de a tervet — főként a szentgáli nemesség határozott, fenyegető fellépésére — nem sikerült megvalósítaniuk,

43 sőt a szokatlanul nagy számban megjelenő nemesség körében a „Hunkár név iránt viseltető pietás és roppant rokonszenv" hatására a gyűlés a kormány eljárását az adminisztrátori rendszer kérdésében határozatilag alkotmányellenesnek mondotta ki.

44 „így a pecsovics vendégek a gyűlésen csak lesütötték fejőket és hallgattak, még azon örülvén, hogy a felbőszült nemesség őket az ablakon ki nem dobta."

45 A nyilvánvaló vereség a kormánypártot nem törte meg: sajtójában továbbra is élesen bírálja a Veszprém megyei ellenzék magatartását.

46 A rendkívüli közgyűlés tehát nemcsak azt mutatta meg, hogy Hunkárt „megbuktatni lehetetlen" — amint azt a Pesti Hírlap nem rendes levelezője írja

47 —, hanem síkraszállt az alkotmányos sérelmek védelmére is és követeinek „igen felséges utasítást küldte az országgyűlésre", Hunkár nevenapjára pedig a „legékesebben szóló köszöntést", amely mintegy szimbolizálja, hogyha kényszeredetten is, a megye az átalakulás mellé áll.

48