Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
két 1255. évi — csaknem azonos szövegű — oklevélben fordul elö: oblaciones autem et obuenciones ac mortuaria et cetera minuta libère et integraliter ipsi sacerdotes percipiant, exceptis prouentibus et obuencionibus vnius festi in anno, illius videlicet festi,, in cuius honore ecclesia est constructa. AÜO VII. 387. Vö. Reg. Arp. 1035—1036. sz. és a 122. jegyzettel. Itt természetesen nem földesúri járadékról, hanem az egyházközség papjának az elhunyt javaiban való — valószínűleg esetleges — részesedéséről van szó. — A mortuariumhoz hasonlóan a magyarországi egyházi birtokon a birtokátruházás sajátos formája, a precaria is ismert volt. Nyugat-Európában ez a római jogi eredetű forma legalább á VII. század óta létezett. Robert Boutruche: Seigneurie et Féodalité. Le premier âge des liens d'homme à homme. Paris, 1968." 171—172. Vö. Friedrich Lütge: Deutsche Sozial- und Wirtschafts gesichte. Berlin— Heidelberg — New York, 1966. 3 71—72. Miként Nyugat-Európában, Magyarországon is ennek a sajátos birtokátruházásnak több módja lehetett. A leggyakoribb az volt, hogy közszabadok, királyi serviensek, várjobbágyok, királynéi jobbágyok, továbbá nemesek jobbára királyi, illetve királynéi engedéllyel ,,saját akaratukból" birtokukkal együtt felvetették magukat valamelyik egyházi földesuraság oltalmába és ezért cserébe viszonylag kedvező jobbágyi szolgálatot — katonáskodást, birtokigazgatási feladatot — vállaltak. Ilyen módon kerültek a székesfehérvári egyház jobbágyai közé azok, akik az 1269. évi kiváltságlevél szerint ,,se cum suis possessionibus protectioni Ecclesiae subdiderunt". CD IV/3. 517. Idézi Hoiub József: Az egyházi nemesek jogállása a középkorban. Bp. 1947. (Különlenyomat a Regnum 1944—1946. évfolyamából.) 8. Hasonlóan általános adat: MES I. 474., MES II. 319. Ennél ritkább lehetett, amikor földnélküliek kaptak ilyen feltételek mellett birtokot valamelyik egyházi föídesuraságtól. Valószínűleg erre utal a székesfehérvári oklevél „qui aliunde venerum" részlete. CD IV/3. 517. Talán a legritkább az volt, amikor a földjével egyházi oltalom alá álló személy földbirtokának mennyisége változott. Volt, hogy eredeti földbirtoka növekedett. Az apácasomlói (vásárhelyi) apácák 1212-ben Veszprém megyében két töttösiszkázi nemest felvettek monostoruk oltalmába és oklevélben rögzített feltételek mellett nekik adták a monostor Csősz nevü földjét, amely a nemesek birtoka szomszédságában feküdt. HO VIII. 15— 16. Máskor viszont az eredeti földbirtok csökkent. Két kovázdi várjobbágy 1267-ben a Baranya megyei Vajszló nevű földet a margitszigeti apácáknak adta és beállt az egyház jobbágyai közé. Az átadott földből azonban mindketten csak annyit tartottak meg, amennyi használatukra elégséges volt, vállalván ezután az egyház szabad jobbágyaitól megkívánt szolgáltatást, míg a többi föld az apácáké maradt. AÜO VIII. 169— 170. A birtokátruházásnak ez a formája Magyarországon lényegében visszavonhatatlan volt. Ha a birtokkal beállt személyeknek örökösük nem volt, birtokuk az egyházra háramlott. MES I. 305. Rendkívül ritka lehetett az effajta birtokátruházás visszavonása, illetve a vele járó egyházi függésből való szabadulás. Róbert veszprémi püspök (1206—1226) idejében a Somogy és Tolna megye határán fekvő Bedeg falu egyik nemes lakója földjével együtt ,, spontanea voluntate" a veszprémi egyház szolgálatába állt. Utódai — minden valószínűség szerint fia és unokái — hosszú szolgálat után földjükkel együtt megszabadultak kötöttségeiktől: 1274-ben Pál püspök hozzájárulásával és IV. László 1275. évi intézkedésével megszűntek a veszprémi egyház jobbágyai lenni és elődjük állapotának megfelelően királyi nemes serviensekké lettek. CD IX/7. 688— 689., Reg. Arp. 2637. sz. (DF 200026., 200027. = Veszprémi püspöki levéltár, Bedeg 1—2.) Az előbbit Bónis: Hűbériség, 192., míg az utóbbit Bolla: Dienstvolk, 39. 20. jzt idézi. A precariára lásd Hplub József: A halálesetre szóló ajándékozások régi jogunkban. A Szent István Akadémia Értesítője 5(1920)., 148. A világi birtokon a familiárisok látták el azokat a katonai és igazgatási feladatokat, amelyeket egyházi birtokon e sajátos birtokátruházási forma következtében kialakult réteg végzett el. Ez lehet a magyarázata annak, hogy világi birtokon lényegében ismeretlen ez a forma. Ide vonható kivétel talán CD V/l. 81—83. 224. MES II. 217, 293— 294, 314. Németit az ország hospesei lakták, akik mellesleg csak az 1286. évi adományozás során szabadultak meg a zólyomi ispán és mások joghatóságától. (Németi és Bogdán kiváltságlevelének intitulációjában egyébként ugyanaz a Miklós fia Pál prépost szerepel.) 225. RMA 463., PRT II. 325., HO VII. 229. Jászó, Fűzítö és Csicsán egyházi birtokokra vonatkozó nemleges, sőt tiltó, adatok felsorolása után szólnunk kell a sajátos jog világi birtokon történő érvényesítéséről. Szentgyörgyi Tamás földesúr 1278. február 21-én kiváltságot adott a Szentgyörgyön szőlőbirtokos nagyszombati polgároknak. Eszerint a szőlőbirtokos polgárok, ha nem volt örökösük, szabadon elidegeníthették szőlejüket, miután Szentgyörgy birtok szabadságának megfelelően 40 dénárt lefizettek
