Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

uralkodó a nemzetségi birtokok kétharmadát elkobozta. Erről a korábbi irodalommal összefoglalóan lásd Mesterházy: Nemzetségi szervezet, 159. Ezzel kapcsolatban nem az a fő probléma, hogy ez a tétel a korai birtokviszonyok hiányos ismerete miatt a bizonyíthatatlan állítások egyre bővülő körébe tartozik, hanem az, hogy Anonymus alapján egyáltalán szabad-e élni ilyen feltevéssel. Anonymus korában a király kétszeres részesedése — mint láttuk — általános volt, míg Szent István korában és a XI. században nem volt az. A király például a gyilkos által fizetett 110 aranypénzből ötvenet, a falubeli tolvaj vagyonából pedig háromnegyedet kapott. Závodszky: Törvények, 145, 167. (14. és 4. cikkely.) Anonymus e tekintetben sem hagyományt őrzött, hanem éppenséggel korának viszonyaiból „hagyományt" kreált. 207. CD VII/4. 146. ,, . . . vineae jure hospitum censeantur secundum regni nostri consuetudinem approbatam ..." őr kiváltságlevelében olvasható: terram eorum inter se unus alteri in eadem villa vendere potest more hospitum aliorum. DF 258684. Vö. CD IV/2. 212. 208. AÛO VI. 497., CD IX/7. 654. 209. Bogáton és a hozzá tartozó három faluban, ha az elhunytnak nem volt örököse, földjét és javait testvérei és rokonai örökölték. Ha ilyenek sem voltak, akkor a leány örökölt, éspedig a föld kivételével a vagyon negyedét. PRT I. 767. A paloznaki gyermektelen kondicionáriusok szőlőbirtokát a veszprémi káptalan 1272. évi rendelkezése nyomán változatlan adózási feltételek mellett az örökölte, akit a rokonságból leginkább megilletett. DF 200677. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Paloznak 13.) 210. PRT X. 530. Arnold comes 1266-ban ,,sine herede" megholt jobbágyának szőlejét, amely „iuste et legitime in nostras manus est deuoluta", András vasvári kanonoknak adta. HO IV. 43. 211.177és József: A törvényes öröklés rendje az Árpádok korában. Bp. 1904. 21— 26., Tagányi Károly: A hazai élő jogszokások gyűjtéséről. Bp. 1919. (Néprajzi könyvtár, Új folyam 1.) 76. Egyedül Beregszász kiváltságlevele tekinti a leányt is örökösnek. RMA 472. Hogy a lányt többnyire nem tekintették annak, azt Patak, Keresztúr, á győri várhoz tartozó szőlőművesek és a monyorósdi őrök kiváltságlevele mutatja, amikor lehetővé teszi,-hogy az örökös .nélkül elhunyt személy leánya is részesedjék á hagyatékból. RMA 399, 469—470., HO III. 6., HO VIII. 129. Egeg kiváltságlevele ,,sine herede masculo" megholt személyről szól, míg leányról említést sem tesz. CD V/2. 591. A székesfehérvári prépostság jobbágyai is akkor végrendelkezhettek, ha ,,sine filio" voltak. CD IV/3. 518. 212. A zágrábi kiváltságlevél engedélyezte, hogy az örökös nélkül elhunyt személy házát, kúriáját feleségére vagy rokonaira hagyja azzal a feltétellel, hogy azt a város joghatósága alól nem vonhatják ki. RMA 454. 213. RMA 521., AÜO IV. 32., RMA 544. 214. Smiciklas III. 187. Si quis autem herede carens decesserit, libère disponat suam possessionem siue ecclesie seu cuilibet suorum cognatorum. — HO VI. 43. 215. RMA 469. 216. ZW I. 198. 217. RMA 469—470. 218. Duby: L'Économie rurale, IL 451— 452. 219. HO III. 6. Vö. Bonis György: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban, (továbbiakban: Hűbériség) Kolozsvár, [1947], 328. — IV. Béla 1266-ban az 1240. évi rendezéstől eltérően szabályozta azoknak a Győr melletti vinitoroknak az örökösödését, akiket időközben a turóci prépostságnak adományozott. Eszerint ha a szőlőműves gyermek nélkül hunyt el, minden ingó és ingatlan vagyona: szőleje és egyebe a földesúrra, a turóci prépostságra háramlóit. Ha azonban az özvegy újból férjhez ment, és új férje a vinitorok között vállalta az elhunyt férj condicióját és serviciumát, akkor az özvegy és új férje mindent megkapott, kivéve egyetlen dolgot, amit a prépost kiválasztott magának. HO VI. 159. Keltése lásd Reg. Arp. 1484. sz. 220. HO VIII. 129., AÜO II. 281. 221. RMA 472., AÜO II. 6., RMA 506. 222. CD IV/3. 518. 223. Keresztúr és Sárd példáját már idéztük a 215—217. jegyzetben. Egeg és Németi esetében a földesúr egy dologra tartott igényt. Egegen az özvegynek is ugyanilyen joga volt. CD V/2. 591., MES II. 314. Az 1336. évi kiváltságlevél szerint a Somogy megyei Bogáton és még öt faluban fél márka vagy egy hároméves marha járt a pannonhalmi apátságnak. PRT II. 383. A Somogy megyei nagyberényi jobbágyok az 1355. évi privilégium alapján egy szarvánál elvezethető ökröt adtak a veszprémi káptalannak. Kumorovitz: Veszprémi regeszták, 465. sz. Somogyban a zselici falvak jobbágyai 60 dénárt fizettek mortuarium gyanánt a pannonhalmi apátságnak. PRT II. 528. Az egyházi birtokon megkívánt mortuariumra Bolla—Horváth: Faluközösség, 25. hívta fel a figyelmet. Maga a fogalom tudomásom szerint csak a győri és a veszprémi egyházmegye papságának jövedelmét szabályozó