Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

fizetését. Az idézett adatok azonban ekkora önzetlenségről nem tanúskodnak. A földesurak éppen azzal számoltak, hogy a király elengedi az adót, s mindössze két esetben (AÜO XII. 273., CD VI/2. 118.) tettek ígéretet arra, ha a király mégis behajtaná népeiktől az adót, akkor megtérítik, illetve kevesebb földesúri pénzjáradékot szednek. Egyébként volt miből levonni; a földesúri adó 40, illetve több mint 20 márkát tett ki. 134. Hóman: Pénztörténet, 524. 135. A két évnél rövidebb, de még a kétéves adómentesség is felettébb ritka volt. Töke lakói 1297-ben csak egy évre szóló mentességet kaptak. Villányi: Győr, 94. Az esztergomi káptalan a Németibe újonnan települőknek 1292-ben két évre szóló adómentességet biztosított. MES II. 314. A turóci és liptói királyi népek a harmadik aratásig nem fizettek semmit. Mivel a kiváltságot 1257. június 12-én, tehát éppen aratás előtt kapták, s adófizetésük időpontja Szent Mártonra esett, ténylegesen alig több, mint kétéves mentességet élveztek. AÜO II. 280. A pannonhalmi apátság somogyi falvaiban a telepes, ha kész házba költözött, csak egy évig adózott, míg ha üres helyre telepedett, három évre szóló mentességet élvezett. 1336: PRT II. 383. Bonchida és Fancsal lakói (1263: HO V.40., 1267: Reg. Arp. 1865. sz.) három, Kövi telepesei (1273: AÜO IV.32.) négy évre szóló adómentességet kaptak. Ahol a telepeseknek erdőt kellett irtaniok, ott 15—20 évre szólt a mentesség. 1286: CD V/3. 335., 1290: CD VIII/5. 98., 1295: Carolins Wagner: Analecta Scepusii ... I. Viennae, 1774. (továbbiakban: Analecta) 444., 1312: Reg. Slov. 971. sz., 1320: DL 2022. De itt is kevesebb mentességet élvezett, aki részben (1297: CD VI/2. 109.) vagy egészben feltört földet vett birtokba s kész házba költözött. Lubló vidékén a telepes két évig volt adómentes, ha kész házat és feltört földet foglalt el, ellenkező esetben viszont 16 évig nem fizetett adót. 1329: CD VIII/6. 113. Vö. Fügedi Erik: ,,Németjogú" falvak települése a szlovák és német nyelvterületen, (továbbiakban: Németjogú falvak) In: Tanulmányok . . . (43. jegyzetben i.m.) 230—231., Szabó István: A falurendszer, 107—108. 112. és 115—116. 136. CD V/2. 599., AÜO IV.32., AÜO XII. 272—273., CD V/2. 591., CD VI/2. 402., CD V/l. 80. és 176—177. (Keltére lásd Reg. Arp. 2117. sz.) Bár Felszász utóbb idézett kiváltságlevele pénzjáradékról nem szól, a felszászi hospesek nyilvánvalóan pénzzel is adóztak. Mivel a privilégium csak a korábbi adózáshoz képest megmutatkozó kedvezményeket említi, az érintetlenül hagyott pénzjáradék kimaradhatott belőle. — A hospesek földesúri adózását elsőként az 1121. évi almádi alapítólevél rögzítette. Eszerint a Mura vidékén fekvő két Páka falu hospesei évente minden ház után 6 viaszlepényt adtak, továbbá mindkét falu egy-egy 4 tenyér nagyságú vödör mézet vitt az apátságnak. Szentpétery: Almádi alapítólevél, 363. 137. CD V/l. 80. 138. CD VI/2. 402. — A pannonhalmi apátság négy Somogy megyei falujának kiváltságos lakói az 1239. évi megállapodás szerint csak saját ügyükben voltak kötelezhetők követségbe járásra. PRT I. 767. 139. CD V/l. 177. 140. A descensus-jog szélesebb értelemben nemcsak a földesúrt, hanem a királyt és az ország tisztviselőit is megillette. Hóman: Gazdaságpolitika, 163—167, 170. A descensusra lásd még Tagányi: Jelentés, 339—340. 141. PRT I. 679. Vö. Uo. 791. A descensus vagy procuratio részletezése: Uo. 772. Vö. Uo. 780. A szállásadás a XIII. század első felében már nem érintette egyformán a pannonhalmi apátság valamennyi szolgáltatóját. Az apátság 1241-ben a Vág vidékén lakó salai népeit felmentette alóla. Uo. 793. Négy Somogy megyei falujának kiváltságolt lakóitól 1239-ben pedig csak mérsékeltebb formában kívánta meg. Uo. 767. Ezzel szemben a tihanyi apátság 1270-ben veszprémszölősi népei szállásadási kötelezettségét az addigi formában többi szolgálónépeihez hasonlóan továbbra is fenntartotta. PRT X. 533— 534. 142. MES I. 364—365. 143. Uo. 298. 144. CD V/l. 80. és 176. A szállásadás emléke lehet a segesdi és a verőcei hospesek élelmiszeradója, amelyet kenyérből, ökörből és borból kellett adniok. AÛO II. 202. 145. CD V/2. 591. 146. Hóman: Gazdaságpolitika, 57 — 58, 170—171. 147. Szabó Dénes: Dömösi adománylevél, 133. Itt a 13. századtól használt munera megnevezés helyett még portionem íestivalem szerepel. 148. AUO IV. 32. és AÜO XII. 273. Az utóbbi helyen a falura egyben kivetett adó mellett curiánként fizettek, kivéve a zabot, amit mansiónként adtak. 149. Eckhart: Adózás, 31., Hóman: Pénztörténet, 535—536., Hóman: Gazdaságpolitika, 58—59., PRT X. 529, 531, és 533. Bár az 1239. évi kiváltságlevél nem az egyes gazdaságok, hanem a közösség, éspedig a Somogy megyei Bogát és a hozzá tartozó három szomszédos falu adóját rögzítette, megállapítható, hogy ebből az évi 6 márka pénzjáradékból az egyes gazdaságokra 1,5—2