Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

bonis deduxissent moraturos potencia eorum mediante. A három személy apjának nevét elárulja egy 1473. évi oklevél, amely Bogdáni András fiait: Tamás és Péter nemeseket említ. DL 26006. — A Trombitás név a hidegkúti trombitásoknál 1467-ben jelenik meg. Bártfai Szabó: Pest megye, 938. sz. Vö. Zolnay: Magyar muzsika, 239, 269. 88. Csánki III. 223, 265, 270. Az 1488. évi adóösszeirásban (DL 28340.) emiitett Trombitás Balázs földesúr 1492-ben Bogdánfalvi, 1499-ben pedig Kisbogdáni Trombitás Balázs néven szerepel. DL 46211. és 102678. Máskor viszont Kisbogdáni Balázs vagy Bogdáni Balázs néven említik. 1499: DL 102676., 1508: DL 66642., 1510: DL 68492. Az útviszonyokra lásd Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata. Századok 63 (1929), 259. 89. Régészeti topográfia III. 169. Itt többek közt az olvasható, hogy 1367-ben Bogdánt a vásárhelyi apácák birtokolták. Az apácáknak valóban volt ilyen nevű birtokuk, de az Somlóvásárhely mai határán belül feküdt. Csánki III. 223., Lukcsics: Vásárhelyi apácák, 16. 90 A bogdáni templom lokalizálásánál a nehézséget az okozta, hogy a veszprémi egyházmegyében két , bogdáni templom létezéséről tudunk, az egyiknek Szent Katalin, a másik Szűz Mária volt a titulusa. Mon. Vespr. II. 328., III. 88. Bár a problémát már Wertner érzékelte (85. jegyzetben i. h.), Lukcsics József: A veszprémi egyházmegye könyvészete. (Bibliographia dioecesis Vesprimiensis.) Különlenyomat az 1909. évi egyházmegyei schematismusból. Veszprém, 1909. 204. mindkét adatot a Veszprém megyei Bogdány története forrásának tekintette. Koppány Tibor a két adat egyikét Nagybogdánra vonatkoztatta, a patrocinium eldöntését pedig további kutatásokra bízta: Középkori templomok, 136. A Régészeti topográfia III. 169, 176. Koppányi nem idézi, de megemlíti a kisbogdáni Pusztaszentegyház dülöt és az öregek tudomását az itteni templomról és annak szenteltvíztartójáról, amely később a szomszédos oroszi katolikus templomba került. Állásfoglalása mégsem egyértelmű. Noszlop határának térképén (Uo. 168.) nem, a nagy térképmellékleten viszont kérdőjelesen jelzi a templomot. Valószínűleg azért, mert a helyszínen semmi sem utalt egyházi épületre. Németh Péter ellenben a topográfiai kötetről írt recenziójában Koppányra hivatkozva (!) azt állítja, hogy a megyében mindkét Bogdánnak volt temploma, éspedig az egyiknek Szent Katalin, a másiknak meg Szűz Mária volt a» patrociniuma: Veszprém megyei múzeumok közleményei 10 (1971), 475. Bár ez az állítás nyilvánvalóan félreértésre épül, mégsem szabad azt a lehetőséget kizárni, hogy Nagybogdánnak is volt temploma a középkorban. Ehhez azonban bizonyítani kellene, hogy az 1400-ban említett Bogdáni Szent Katalin templom, melyet már régen a Visegrád melletti Dunabogdány templomával azonosítottak (Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. Series I. Tom. 4. Bp. 1889. 295. Vö. Zsigmondkori oklevéltár II. 1. 710. sz.), nem Dunabogdány, hanem Nagybogdán temploma volt, vagy igazolni kellene, hogy az 1448-ban szereplő Stephanus de Bogda(n) plébános (DL 44507., említi Koppány: Középkori templomok, 136.) nem Kis-, hanem Nagybogdán plébánosa volt. Mindez egyelőre megoldhatatlan feladat; a nagybogdáni templom létezésének kérdését változatlanul nyitva kell hagynunk. Annál is inkább, mert az 1400. évi adat összekapcsolása Dunabogdánnyal mindössze arra épül, hogy a XVIII. század elején említik a helység korábbi romos templomát. Pest megye műemlékei. I. Szerk.: Dercsényi Dezső. (Magyarország műemlékei topográfiája 5.) Bp. 1958. 338. Nagybogdán esetében azonban még ilyen „bizonyíték" sincs. 91. Karácsonyi: Magyar nemzetségek II. 353—354. 92. Györlíy György: A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok 92 (1958), 48, 582. A hercegi szórt birtokszervezet kezdeteiről lényegében ugyanezt vallja Kristó Gyula: A XI. századi hercegség története Magyarországon. Bp. 1974. 44—47. Az alapvető eltérés a két nézet között az ország megosztásából eredő hercegi hatalom keletkezésének, funkciójának és a szórt hercegi birtokszervezethez való viszonyának megítélésében van. A hercegi birtokszervezetről újólag és összefoglalóan lásd Kristó Gyula: A feudális széttagolódás Magyarországon Bp. 1979. 38—43. Na

gy gyűjtéséből Al- és Feldobos, Család és Tófalu hiányzik, Huszt hercegi föld nevét nem ismeri, kiadásra támaszkodó lokalizálása pedig Biliege, Csepel, Fancsal és Polgárdi esetében hibás. Vö. a 95. és a 100. jegyzettel. Al- és Feldobos, Fájsz, Küngös (tévesen Komárom megyébe helyezve), Nemus és Taksony hercegi birtokokat említi már Bárt fai Szabó: Pest megye, 444. 93. AÛO I. 24—27., PRT X. 496., Szabó Dénes: A dömösi prépostság adománylevele. (1138/1329.) (továbbiakban: Dömösi adomány levél) Magyar Nyelv 32 (1936), 56—57, 130—135, 203—206. 94. Závodszky: Törvények, 185. Vö. Györ//y; 92. jegyzetben i. m. 48.