Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

tösöket 1358-ban buccinatores, 1387-ben pedig tubicinatores névvel illették. Sopron vármegye története. Oklevéltár. I. Szerk.: Nagy Imre. Sopron, 1889. 294, 484. Vö. Csánki III. 616. 82. Ii). Kubinyi Ferenc: Oklevelek kivonatban, (továbbiakban: Oklevelek) Üj Magyar Múzeum 10 (1860), I. köt. 179—180. A hártya oklevél jobb oldali fele a közlés készítésekor hiányzott, s a csonka oklevélből csak hiányos dátum (Buda, május 12.) volt megállapítható. A keltezés éve az oklevél kiadójának, Szécsényi Tamás országbírónak a hivatalviselése alapján (Bertényi Iván: Az országbírói intézmény története a XIV. században. Bp. 1976. 235.) 1350 és 1353 között bármelyik év lehetett. A csonka oklevél azóta elveszett, legalábbis a Kubinyi levéltár középkori oklevelei között (DL 69193—69639.) nem találtam. A közölt regeszta szerint szerepelt benne Noszlop (Noztuph), Ug (Wg) és Lőrinte nembeli Beke előneveként Cserkút (Cherkuth) helység is. Cserkút nevű település azonban nem volt a megyében. A nemzetség birtokát nem Cserkútnak, hanem Csékútnak, leszármazottait pedig olykor Csékútiaknak hívták. AO I. 526., Csánki III. 270. Az utóbbi elnevezéseknek nincsen köze a cserfához; Csékút olyan forrásról kapta nevét, amelyből a víz csövön át folyott ki. Kiss: Földrajzi szótár, 494. Az oklevélben tehát Csékút megfelelője, valószínűleg Cheukuth állt, s a Cherkuth éppúgy olvasati hiba, mint Saydusbogdan a helyes Gaydusbogdan helyett. A közlés utóbbi hibáját lényegében már Jakubovich Emil korrigálta (78. jegyzetben i. h.). Abban viszont a közlés ártatlan, hogy Zolnay Lőrinte nembeli Lőrinte fiát, Bekét és rokonait is a királyi trombitások közé sorolja (Magyar muzsika, 236— 237, 268.), holott ifj. Kubinyi regesztája erre semmi alapot nem ad. — A gajdosbogdániak XIV. századi trombitás elnevezéséből természetesen nem lehet arra következtetni, hogy korábban is egy szűkebb terület, a hangszeres zene művelői lettek volna. Hivatásuk a jokulátorokhoz hasonlóan a mulattatás, éspedig miként a királyi étekfogómesterhez fűződő kapcsolatuk mutatja (lásd a 84. jegyzetet) — a királyi lakomák alkalmával végzett „asztali" mulattatás volt, amibe a hősi énekek előadása is belefért. Vö. Pais Dezső: Árpád- és Anjou-kori mulattatóink. Bp. 1953. (Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 81.) 4—5, 14—15., Korompay Klára: Középkori neveink és a Roland-ének. (továbbiakban: Roland-ének) Bp. 1971. (Nyelvtudományi értekezések 96.) 90. 83. A viszonylag korai nemesítésre „Lachkou trunbatorem nobilem de Bogdan!' levelesítő 1351. évi oklevél (Ó-Magyar Olvasókönyv, 193.) és egy 1370. évi vizsgálat utal, amely a megyében öt bogdáni, azaz gajdosbogdáni nemest sorol föl, köztük az 1350—1353 között kelt országbírói oklevélben szereplő Miklós trombitás János nevű fiát. Lukcsics Pál: A vásárhelyi apácák története, (továbbiakban: Vásárhelyi apácák) Veszprém, 1923. (Közlemények Veszprémvármegye múltjából 1.) 84. Valószínű, hogy már ekkor is országos s nem partikuláris nemesek voltak a gajdos bogdániak. 84. DL 69285. Az oklevél regesztái: iíj. Kubinyi: Oklevelek, 184—185., Bártlai Szabó László: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002—1599-ig. Függelékül az inárchi Farkas, az irsai Irsay, valamint a szilasi és pilisi Szilassy családok története, (továbbiakban: Pest megye) Bp. 1938. 483. sz. Zsigmondkori oklevéltár. (továbbiakban: Zsigmondkori oklevéltár) I—II/2. összeállította Máiyusz Elemér. Bp. 1951 1958. I. 5549. sz. Az első két kivonat hibás, míg az utóbbi megjegyzi, hogy az oklevél évszáma 1394 is lehet. Ezt a feltevést Zsigmond itineráriuma kizárja: a király 1394 októberének végén és novemberének elején Szegeden időzött (Uo. 3682—3706. sz.), négy évvel később viszont Bácsott (Uo. 5549— 5563. sz.). Ezzel egybevág, hogy az oklevélen még látható betűcsonkok a dátumban nem quarto, hanem octavo olvasatot engednek meg. 85. Fraknói Vilmos: Genealógiai és heraldikai közlemények a vatikáni levéltárból. Turul 11 (1893), 2—4. Vö. Wertner Mór: Zsigmond király kísérete Rómában 1433bàn. Századok 37 (1903), 908—909. — A trombitások pontos száma és személye a következő jegyzetben idézett két forráskiadványból állapítható meg. 86. Mon. Vespr. III. 88., Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. II. Bp. 1938. 197. sz. Arra, hogy Bereck és András egyaránt Péter fiai voltak, lásd Sörös Pongrácz. Bakonybéli regesták a XV. század első feléből, (továbbiakban: Bakonybéli regesták) Történelmi Tár 4 (1903), 364. 87. DL 45584. — Denique Thomas, Franciscus et Petrus Trombitás dicti Paulum f ilium Michaelis, Gregorium Vdalrici, Ambrosium, Iohannem Chapo et Dominicum similiter Chapo iobagicmes antefati exponentís in prenominata Bogdan residentes circa idem festum [szeptember 8. körül] modo simili iusto terragio minime deposito necque licencia obtenta censibusque domino ipsorum et ceteris debitis non persolutis ad possessionem ipsorum Kysbogdan cum omnibus ipsorum rebus et