Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

adatlan 1192. évi oklevélben Makariás vásárbirósága a földesúri bíráskodáshoz szolgáltat korai — a maga nemében szintén első — adatot. A Modrus vármegyéről szóló 1193. évi adománylevél korlátozott földesúri bíráskodást biztosít (AÜO XI, 53.). Váczy: Immunitás, 35—36. szerint az immunitos a horvát—szlavón területekről terjedt el. 28. Solymosi: Jobbágy költözés, 32. 29. Bolla Ilona: A közszabadság a XI— XII. században. (A liber és libertás fogalom az Árpád-korban.) (továbbiakban^ Kőzszabadság) Történelmi Szemle 16 (1973), 23. 30. PRT I. 598, 717, 719. és 721. A garamszentbenedeki apátság 1158 táján a Bars megyei Szántót 72 mansio hospessel együtt kapta meg egy világi földesúrtól. MES I. 116. Azt viszont nem tudjuk, hogy a Léva mellett fekvő egyházi birtokon mi lett a hospesek sojsa. Györífy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, (továbbiakban: Történeti földrajz) I. Bp. 1963. 474. Minden valószínűség szerint a XII. században hospesekkel számolhatunk az Esztergom melletti Szentkirályon, az itteni egyházi intézmény, a II. Géza által alapított, Szent István királyról elnevezett stefanita ispotályos kanonokrend birtokán. MES I. 133. Komárom megye régészeti topográfiája. Esztergom és a dorogi járás, írták: Horváth István, H. Kelemen Márta, Torma István. (Magyarország Régészeti Topográfiája 5.) Bp. 1979. 188. Az 1181-ben említett pécsi hospesek a helybeli püspökség hospesei voltak, amennyiben az 1190-re datált, de valójában 1340 táján készült oklevél állítását, ti. hogy Pécs a püspökség tulajdona, erre a korra is elfogadjuk. Györify: Történeti földrajz, I. 357. és 359. Vasváron 1217-ben a vasvári egyháznak is voltak hospesei, akik ugyanazzal a szabadsággal éltek, mint a „Burgenses eiusdem Castri". HO IV. 9. 31. MES I. 298—299. A király az egyezségről chirographumot, két azonos szövegű oklevelet állított ki. Az egyiket az esztergomi egyház, a másikat a falu hospesei kapták. Az egyház itteni hospeseit, akik között a németek mellett magyarok és szlávok is voltak, már 1222 táján említik. Uo. 310. Keltére lásd Reg. Arp. 388. sz. Vö. Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt, (továbbiakban: Hont vármegye) Bp. 1971. 78—79. 32. Az Árpád-korban az említett szebellébin kívül több kiváltságlevél ismeretes egyházi birtokról. Tomaj nembeli Dénes nádor 1239-ben a pannonhalmi apátság újonnan szerzett birtokain: a Somogy megyei Bogáton és a hozzá tartozó három faluban: Egres, Méhes és Kara helységekben élő népesség (populi, villani) jogait és kötelezettségeit szabta meg. PRT I. 767. A három falu nevére lásd AÜO VI. 469—470. Vö. PRT I. 695, 766. és Reg. Arp. 643. sz. (A négy település, melyet az apátság 1239. június 11-én kapott meg, nem szerepel az 1237—1240-re datált Albeus-féle összeírásban. Ennek alapján a pannonhalmi birtokösszeírás keltezése módosítandó, keletkezése 1239. június 11. előttre teendő.) — Albert jászói prépost 1243-ban az Abaúj megyei Jászó egyházi népei (populi) kiváltságát rögzítette. CD IV/1. 304. A kétes hitelű oklevél valószínűleg a XIII. század végén keletkezett. Györffy: Történeti földrajz I. 99. — István zágrábi püspök 1244-ben püspöksége zágrábi hospesei kiváltságát foglalta írásba. Szabadság levelének csak a bíráskodásra vonatkozó része ismert; Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Ed.: Joannes Bapt. Tkalcic. I. Zagrabiae, 1889. 19. (A püspök az Atyusz nembeli Sol ispán rokona volt, talán maga is a nemzetséghez tartozott: CD II1/2. 105.) — Amikor IV. Béla 1262-ben többek közt a Zala megyei Bak birtokot elcserélte a pannonhalmi apátság váráért, megemlítette a baki birtokon élő királyi hospesek kiváltságlevelét. A cserére vonatkozó bővebb királyi oklevél részletezi az immár egyházi hospesek bíráskodási kiváltságát. PRT II. 319. — IV. Béla király 1263-ban Komárom megyében a pannonhalmi apátság Füzítő nevű birtokán élő és oda települő hospesek (hospites libère conditionis), 1264-ben pedig Pest megyében a csúti premontrei prépostság Gsú/on (Csőtön) lakó vendégei (hospites) számára adományozott kiváltságot. PRT II. 325. MES I. 509. — Báncsa nembeli István kalocsai érsek 1268. február 28-án az érsekség rimabányai hospeseinek adott kiváltságot. AÜO VIII. 212—213. Vö. Uo. XII. 34—35. Rimabánya és vidéke 1334-ig az érsekség birtokában volt: Anjoukori okmánytár, (továbbiakban: AO) Codex diplom. Hungaricus Andegavensis. Szerk.: Nagy Imre, Tasnádi Nagy Gyula. I—VII. Bp. 1878—1920. III. 80. — Az esztergomi káptalan 1279. augusztus 18-án foglalta írásba azt a kiváltságot, amelyet a sági prépostság képviseletében László prépost és Pál jobbágy a prépostság Egeg nevű Hont megyei földjére települőknek (populis seu hospitibus) adott. CD V/2. 590. Vö. Oszvald Arisztid: Fejezetek a magyar premontreiek 800 éves múltjából. (Premontrei urbáriumok a középkorban.) — (továbbiakban: Premontreiek) A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Nor-