Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Zákonyi Ferenc: Egy balatonfüredi nyomda és a nemzeti hadsereg

háton, részben a szegedkörnyéki tanyai lakosság által rendelkezésünkre bocsátott szekereken, a demarkációs vonal és a szerbek által megszállt rész között vonultunk Siófokra, ahol a Fővezér úr főhadiszállását kijelölte. Én már korábban is a fövezérséghez nyertem beosztást, mint a bizalmas és titkos iratok kezelője és másolója. Siófokon azután egyre inkább éreztük a szükségességét egy nyomdának, amelyben a különböző nyomtatványokat, felhívásokat előállíthattuk volna. Balatonfüreden működött egy szerényen berendezett kis nyomda, amelyet Luttor Ferenc akkori füredi plébános segítségével sikerült megvásárolnunk. Én lettem a nyomda vezetője, de a nyomdászi mesterséget is úgy, ahogy el kellett sajátítanom, mert a legbizalmasabb nyomtatványokat teljesen magamnak kellett elkészítenem. November első napjaiban kaptam meg a Budapest népéhez című felhívás ceruzával írott kéziratát. Sajnos, azt most nem áll módomban megmutatni, bár éppen úgy megőriztem, mint a füredi nyomdában készült minden egyes nyomtatvány első kefelevonatát. A kézirat első fogalmazvány volt, alig egy-két javítással, határozott energikus írás. Sohasem tudtam meg, kinek a müve volt. A felhívás nyomdai előállítását teljesen az én belátásomra és ízlésemre bízták. Sajnos, azonban a nyomda betűállománya csekély és hiányos volt, ezért — amint látható is — volt olyan mondat, amelyet nem tudtam egységes betűtípusból kiszedni. Másutt — a betűk kicsiny volta miatt — a szöveg kihangsúlyozására az aláhúzást kellett választanom. Nyomdászi szempontból így talán keservesebb munka volt, de azért mégis felejthetetlen maradt számomra . . . Zörögve és erőlködve, de ontotta a kis füredi masina a kész példányokat, kereken kétezer darabot. November 10-e előtt már elkészültem a munkával és szállíthattam. Elérkezett a november 15-e. Ekkor már csak a fővezér úr és szűkebb törzse tartózkodott Siófokon, valamint a környékbeli beosztott tisztek. A csapatok zöme ekkor már Budapest alatt állott. Az utolsó siófoki vacsorán a fővezér úr együtt volt tisztjeivel. Közvetlenül, bajtársi érzéstől áthatva fordult mindegyikünkhöz, mint ahogy a velünk való érintkezését mindig is a fesztelenség és együttérzés jellemezte. Ha megjelent körünkben, sapkalengetéssel és éljenzéssel fogadtuk. . . Tizenhatodikán azután kiürült Siófok, én jómagam szolgálati beosztásom folytán csak 16-án délután érkeztem a fővárosba, az ünnepélyes bevonulás után. A másik falragasz már Budapesten készült, látszik is a jobb és szebb szedésen — de az első mégis több emléket kavar fel mindazokban, akik azokat az időket velem együtt, mellettem átélték. A két első kefelevonatot a nemzeti múzeumnak ajánlottam fel a Budapest népéhez című plakátból, mivel tudomásom szerint a köteles példány akkor a balatonfüredi nyomdában ismeretlen fogalom volt."