Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Búzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az

veszprémi és a pápai járás 5—5, a zirci 4, a devecseri és az enyingi járás 3—3 küldöttel képviseltette magát, a két városnak, Veszprémnek és Pápának 2—2, a MÀV-nak pedig egy delegáltja volt az intézőbizottságban. Ez a szerv az egész megyei közigazgatást is ellenőrizte, az alispán kiadás előtt jóváhagyás végett mindig bemutatta neki tervezett intézkedéseit. A járási főszolgabírák ellenőrzésére szintén választottak egy-egy bizottságot, de ezek jóval kisebb szervek voltak, mindössze 5—5 taggal alakultak meg.'

4 A megyei nemzeti tanács felhívta a községeket, hogy mindenütt alakítsák meg a helyi nemzeti tanácsot a községi közigazgatás ellenőrzésére. Ez a november 20-i felhívás sok helységben már megalakult nemzeti tanácsokat talált, hiszen a forradalom első hetében a le-geldugodtabb településekre is eljutott a fővárosi események híre, november 6-án az alispán utasítására mindenütt kifüggesztették a Nemzeti Tanács felhívását, a községek lakossága tudomást szerzett a veszprémi és a pápai nemzeti tanács megalakulásáról is, és több helyütt követésre is talált a példa. Különösen azokban a községekben volt tapasztalható a tömegek élénk tanácsszervező tevékenysége, amelyekbe nemrég tértek haza Oroszországot járt volt hadifoglyok. Ezek a bizonyos forradalmi tapasztalatokkal rendelkező emberek a szovjetek mintájára különböző elnevezéssel (munkás-, földműves-, katona-, néptanácsok, vagy nemzeti tanácsok néven) a tömegeket képviselő testületet hoztak létre, és öntevékenyen igyekeztek ellenőrzésük alá vonni, vagy teljesen kezükbe is ragadni a helyi közigazgatást. Nyomásukra egyes községi képviselőtestületek sietve a forradalmi átalakulás oldalára álltak, kiegészítették magukat progresszív elemekkel, és átalakultak nemzeti tanáccsá. Pl. Bakonybél község képviselőtestülete 30 személlyel egészítette ki magát, és „egyhangúlag hozott határozatával" kimondta, hogy „nemzeti tanáccsá alakul át". A november 10-én tartott alakulóülésen nagy aktivitással láttak hozzá a legsúlyosabb problémák megoldásához, a korábban jogtalan rekvirálások következményeinek megszüntetésétől a malom vámgabonájának közélelmezés céljára való lefoglalásáig összesen 14 kérdésben hoztak határozatot.

55 Hasonlóképpen alakult meg a nemzeti tanács Enyingben is. A községi képviselőtestület november 7-i közgyűlése kimondta, hogy „a Nemzeti Tanácsot megalakítja, illetőleg Nemzeti Tanáccsá alakul, olyképpen, hogy a szellemi munkások közül Beke Ferenc, kir. járásbíró, Körmendy Béla főszolgabíró, Csukovics József járásbírósági tisztviselő, a kereskedők közül Kohn Mór, Schwarz Adolf és Hermann Adolf, az iparosok közül Nagy Sándor, Pál Károly, Németh Gyula, a földművesek közül Nagy János (szerdahelyi), Szabó István (nádazó) és Regényei István enyingi lakosokat, továbbá a nemzetőrség parancsnokát, dr. Sági Edét a Nemzeti Tanács tagjai sorába beválasztja."

56 Ez a nemzeti tanács már sokkal kevésbé volt aktív és forradalmi, mint pl. a bakonybéli. Tevékenységére, mint a legtöbb nemzeti tanácséra is Veszprém megyében, az volt a jellemző, hogy a helyi közigazgatási szervek függvényeként létesült és működött.