Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

Jegyzetek 1. A kiváltságlevél fogalmát a cikkben tar­talmi és nem diplomatikai értelemben hasz­nálom. A meghatározásból kizártam azokat az urbáriumjellegü forrásokat, amelyek csak kötelezettségekről (szolgáltatásokról) szólnak, de a lakosság jogairól (örökösödés, végrendelkezés, bíráskodás, bíróválasztás, költözés vagy papválasztás) egyáltalán nem intézkednek. Hasonlóképpen nem voltam tekintettel azokra a kiváltságlevelekre sem, amelyek nem egy vagy több település la­kóira, hanem valamely nagyobb területen élő etnikai csoportra (pl. erdélyi és szepesi szászokra, kunokra), illetve társadalmi ré­tegre (pl. szepesi nemesekre, szlavóniai ne­mesekre és várjobbágyokra) vonatkoznak. Hasonlóképpen nem voltam figyelemmel Könyves Kálmán király és utódai XII. szá­zadi dalmáciai városprivilégiumaira sem, mert ezek nem a magyarországi fejlődés termékei. 2. Rerum Hungaricarum Monumenta Ar­padiana. (továbbiakban: RMA) Ed.: Stepha­nus Ladislaus Endlicher. Sangalli, 1849. 329—400. A kiváltságlevél V. István-, illet­ve IV. László-féle átírásaiból derül ki, hogy Imre király tulajdonképpen a Patak (a ké­sőbbi Sárospatak) melletti Olaszi (utóbb Bodrogolaszi) hospeseit kiváltságolta. Az Olaszi helynevek és a vallonok, latinusok kapcsolatára lásd Mályusz Elemér: A közép­kori magyar nemzetiségi politika. Századok 73 (1939), 264, 280—281. 3. András Kubinyi: Zur Frage der deut­schen Siedlungen im mittleren Teil des Kö­nigreichs Ungarn (1200—1541). (továbbiak­ban: Zur Frage) In: Die deutsche Ostsied­lung des Mittelalters als Problem der euro­päischen Geschichte. Reichenau— Vorträge 1970—1972. (Vorträge und Forschungen, Band XVIII.) Hg. Walter Schlesinger. Sig­manngen, [1975.] 529 — A pataki hospesek vallon voltára lásd Szalay József: Váro­saink a tizenharmadik században, (továb­biakban: Városaink) Bp. 1878. 59., Uö.: Vá­rosaink nemzetiségi viszonyai a XIII. szá­zadban. Századok 14 (1880), 552—553., György Székely: Wallons et Italiens en Europe centrale aux XI— XVI siècles, (to­vábbiakban: Wallons et Italiens) Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio His to­rica, torn. VI. Bp. 1964. 15., Uő: A székesfe­hérvári latinok és a vallanok a középkori Magyarországon, (továbbiakban: Latinok és vallonok) Székesfehérvár évszázadai 2. Szé­kesfehérvár, 1972. 63. 4. A XIII. század elejénél régebbi kivált­ságlevelek létét tagadja Hóman Bálint: A magyar városok az Árpádok korában, (to­vábbiakban: Városok) Bp. 1908. 16, 18. 5. RMA 400. — quidquid precedencium regum authoritas ad ipsorum utilitatem ra­cionabiliter instituit, f irmiter obseruetur. . . 6. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Von Franz Zimmermann und Carl Werner, (továbbiak­ban: ZW) I. Hermannstadt 1892. 10. — li­bertatis gratia, quam et antecessorum nost­rorum privilegiis obtinuere, dotavimus. . . — A karakói és igeni szász hospesek kivált­ságát IV. Béla 1238-ban bővíti: Uo. 66—68. 7. Fügedi Erik: Székesfehérvár középkori alaprajza és a polgárság kezdetei Magyar­országon. Településtudományi Közlemé­nyek 20 (1967), 36—37. A kiváltságlevél II. István-kori (1116 1131) keletkezését is lehetségesnek tartja Györ//y György: A székesfehérvári latinok betelepülésének kérdése, (továbbiakban: Latinok) Székesfe­hérvár évszázadai 2. Székesfehérvár, 1972. 41. Fügedi feltevése megalapozottabb. Vö. Kubinyi: Zur Frage, 538. 8. Codex diplomaticus Hungáriáé eccle­siasticus ac civilis, (továbbiakban: CD) Studio et opera Georgii Fejér. I—XI. Budae, 1829—1844. IV/1. 73—74., Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyeké. Regesta regum stirpis Arpadianae critico­diplomatica. (továbbiakban: Reg. Arp.) Szerk.: Szentpétery Imre, Borsa Iván. I—II. Bp. 1923—1961. 619. sz. vö. Hóman: Váro­sok, 18. 9. Kubinyi: Zur Frage, 530. 10. Hóman: Városok, 27—28. 11. CD IH/1. 362—364. Vö. Györffy György: Besenyők és magyarok. Bp. 1940. 12—13. A kiadásokban szereplő 1222-es év­számot Karácsonyi János 1224-re javítja: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba­lajstrom az 1550-iki kiadás hű hasonmásával együtt. Regestrum Varadinense examinum ferri candentis ordine chronologico di­gestum, descripta effigie editionis a. 1550 illustratum sumptibusque capituli Vara­dinensis lat. rit. (továbbiakban: Reg. Varad.) Curis et laboribus Ioannis Karácsonyi et Samuelis Borovszky editum. Bp. 1903. 39. 1. jzt. — Hazai okmánytár, (továbbiakban: HO) Codex diplomaticus patrius. Kiadják: Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly és Vég­hely Dezső. I—V. Győrött, 1865—1873, Ipolyi Arnold, Nagy Imre és Véghely Dezső. VI—VIII. Bp. 1876—1891. III. 5—7. — Ár­pádkori új okmánytár. (továbbiakban: AÜO) Codex diplomaticus Arpadianus con­tinuatus. Közzéteszi Wenzel Gusztáv. I— XII. Pest, Bp. 1860—1874. II. 280—281. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom