Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

száma egy mesterből, egy legényből és segédjéből állt. A közönséges palack készítésének kezdeti fogásai megegyeznek a pohárnál leírtakkal. Itt is a segéd veszi az első ömlesztéket a melegített pipára, majd a szedést — az először szedett anyag higgasztása után — megismételi, majd átadja azt az idomító legénynek. Ez még vesz hozzá annyi ömlesztéket, ami elegendő a palack elkészítéséhez. Az üveganyagot ezután egy lejtős vaslapon ,,hümpölygeti" egy ,,hempergön", ahol nyújtja és időnként belefúj, majd függőlegesen tartva a pipát, hogy a nyakrész — az üveganyag súlyánál fogva — kialakuljon. „Az elkészített gömböt most a munka-lyuknál megmelegíti, de e közben gyengén forgatja, nehogy a meglágyult üveg alakját elveszítse, s átadja azután a mester-munkásnak, ki befejezi a palack készítését. Ez oda támasztván a palack végét az előtte álló hempergőre, részletekben belefúj, elkészíti így fenekét s az egésznek akkora térfogatot ad, hogy az agyagból, néha vas vagy bádogból készült minta azt befogadhassa, ennek fenekéhez szorítja s pipájának forgatása közben meg fújja, hogy az üveg jól kitöltse a minta oldalait; azután kihúzza a mintából, fölfordítja és bal kezével függőleges helyzetben tartván, behorpasztja egy vas készülékkel fenekét, mice ismét a hempergőn megforgatja, hogy alakját, melyet a behorpasztás alkalmával netán elveszített, visszanyerje, bevágja egy megnedvesített vasdarabnak oda érintése által a palaczk nyakát, bizonyos lépték megfigyelése mellett, azután megszabadítja a pipától; de hogy továbbra is kezelhesse, a pipát most a behorpasztott részre tapasztja. A palaczkot a nagy munkalyukhoz viszi, itt megmelegíti nyakának azt a részét, melyre (kellő mennyiségű üveg ömlesztékből) a gyűrűt alkalmazza; miután a palaczk nyaka kellően meg van melegítve, a munkás beül székébe, bal kezével forgatja a pipát a széknek karfáján, míg a másik kézzel, illetőleg alkalmas vas eszközzel kiegyengeti a nyaknak belső részét. A palaczk elkészült; a pipát, melyre erősítve van, átveszi a segéd, s a hűtőtesthez viszi. Ennek nyílásánál egy gyenge ütést ejt a pipa közepén, mire a palaczk leválik s az ott alkalmazott munkás kezeibe jut."

217 A leírásból ugyanúgy érzékelhető a hutakész palack készítésének folyamata, mint a talpas pohárnál. A szerző azonban pontatlan, mivel a mester nem a fúvópipát tapasztja a behorpasztott részre, hanem a talpas poharaknál ugyanezen célra — az általa is említett — fogantyút, hogy a tárgyon a befejező alakításokat elvégezhesse. A leírt módszerrel készült palack fenekén, a behorpasztott részen a hűtőnél való leválasztás után érdes felület: „köldök" keletkezett. Mivel ezt ekkor még nem szokták leköszörülni, a palack fenekét még a fogantyúra való tapasztás, vagyis a teljes merevedés előtt behorpasztották. Ezt az eljárást a legtöbb gyárban már módosították, amit a szerző rajzon is bemutat. Az újítás egy — a pa-