Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

gyúljon s átadja azt a mesternek, ki a kívánt magasságig körülmetéli azt; másodszor is megmelegítik, ami lehetővé teszi a végső idomítást. Be lévén fejezve a pohár, leválasztják a fogantyúról és egy villára helyezve, a hűtőbe viszik."

215 Mivel a hutában teljesen befejeződött a kehely elkészítése, az így készített tárgyak kapták az utókortól a hutakész üveg nevet. A talphoz való tapasztást ,,heftelés"-nek nevezték Ajkán, ami a fogantyú német nevéből származik. A fogantyúval való tapasztást azonban már csak a finomabb kivitelű, exportra szánt korsók és palackok készítésénél alkalmazzák. A fogantyú a fúvópipához hasonló, de tömör, fanyeles vasrúd, melynek végére üveget sodornak, majd meggömbölyítik, és a végét kereszt alakban bevágják. Ezután vízbe mártják, hogy hirtelen hűljön le, majd a munkalyuk előterébe helyezik, hogy a hegye melegen maradjon. A keresztre azért van szükség, hogy ne az egész felületen érintkezzen a talppal, ami a leválasztást könnyíti meg. A rosszul készített vagy túl meleg fogantyúról a kész üveget nehéz leválasztani, ami legtöbbször a talp leválásával vagy a fenék kilyukadásával is jár. A pipáról való leválasztás egy vízbe mártott lapos vassal történik, amivel a tárgyat a kívánt helyen — a pipa és a fogantyú egyidejű forgatása közben — körülfürészelik, hogy a leválás körbe történjen, ami a fúvópipára való ütéssel következik be. A melegítés a munkanyílás támfalába épített, fürészfogszerüen kiképzett védövason történik a tárgy forgatásával, hogy a száj rész össze ne olvadjon. A felmelegített üveget ezután egy acélosra edzett ollóval a minta (forma) által határolt helyen vágta körül a mester. Az újra való melegítéstől kiolvadtak az olló nyomai is, a még képlékeny üvegen a végső idomítás, a szájrész kialakítását jelentette. A fogantyúra való enyhe ütéssel történt az üveg leválasztása a hűtőnél. A leválasztás helyén keletkező érdes, éles felületet igen találékonyan ,,napli"-nak (Nabel) nevezték, illetve nevezik ma is az üvegfúvók, ami magyarul köldököt jelent, vagyis jelzi az üvegtárgy megszületését is. A köldököt akkor is leköszörülték, helyére fenékgolyót csiszoltak. A finomabb edényekre azonban csillag került a köldök helyére a 19. század második felében is. Sajnos, a láb és a talp készítésére használt szerszámokat nem írja le Görög, így azok mibenlétére csak a korabeli üvegtárgyak vizsgálatából lehet következtetni. Ebből megállapítható, hogy a lábak (szárak) készültek szabad kézzel, illetve finomabb agyagból (grafit) készült kőformákban is. Mindkét félét megtaláljuk a Neumann Bernát hagyatékában levő üvegtárgyak között. A talpkészítö szerszámára megbízhatóan csak a fennmaradt ,,polcsár" elnevezésből lehet következtetni, ami a német Boden Schere (Boden