Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

időben folyt Neumann és a Zahn cég örökösei, illetve a minisztérium és az örökösök között. A kedvezmények ellenében az örökösök „olyan ipart" ígérnek, amely a palackok importját küszöbölné ki. A prosperitás miatt viszont a maximális időtartamra kérik a kedvezményeket, akkor, amikor a hazai piac szinte korlátlan lehetőséget kínál. Bizonyítja ezt a monográfusnak a két évvel későbbi helyzetet tükröző statisztikája: „Behozatalunk egy évi értéke ezekből, valamint más hasonló közönséges öblös üvegből, az 1892. évben, a megfelelő 252.494 frt értékű nem lényegtelen kivitelünk levonása után is, még mindig 757.746 frt értékű volt, vagyis behozatalunk ezekből majdnem háromszorta akkora, mint volt a kivitelünké ugyanakkor."

1,4 Palackgyártással az országban csak néhány nagyobb üveggyár foglalkozott, csak palackot azonban egyedül a borszéki készített évi kétmillió darabot — a saját fürdője számára. Ugyanakkor a hazai ásványvízforrások tulajdonosai évi 15 millió darabos szükségletüket Csehországból szerezték be.

155 Mindez nemcsak egy palackgyár létesítésének fontosságát bizonyította, de egyúttal a termékek számára biztos piacot is ígért. Csábítólag hathatott az a nem mellékes körülmény is, hogy a szóban forgó palackok abból a zöld üvegből is előállíthatók voltak, amihez a hazai nyersanyagot is fel lehetett használni a minőség romlása nélkül. De még a tervezett folyamatosan működő gázkád kemencékkel gyártott palackot is olcsóbban kellett volna eladni a külföldinél, hogy azt a hazai piacokról kiszoríthassák. Ez pedig valóban jelentékeny áldozatokat követelt volna az első években, így a kedvezménynek a maximális időre való kérése nem volt indokolatlan. Ezt a tetemes anyagiakkal járó kockázatot érthető módon csak egy részvénytársaság alakításával vállalhatták a folyamodók, aminek az „Első magyar palackgyár Rt." nevet szánták. A külföldi üveg kiszorításának esélyeit mindenképpen növelte volna, ha — az egyéb kedvezményekhez — a folyamodók megkapják az állami borpincészet és a borászati szövetkezet rendeléseit. Biztos azonban, hogy ezt az igényt mások is támasztották a minisztérium felé, így annak teljesítése csak megosztás útján lett volna keresztülvihető. A továbbiakban figyelemmel kísérhetjük a folyamodvány sorsát — az ügy intézésére hivatott szervek egymás közti átirataiból, levelezéseiből. A „Zahn J. György budapesti cég" beadványa 1890. június 25-én érkezett a kereskedelemügyi minisztériumba. Az ügy elintézésének határidejét 1890. augusztus 25-ében állapították meg. A minisztériumnak a folyamodványt tárgyalásra előkészítő leveléből kiderül, hogy az ajkai üveggyár még Neumann Bernát tulajdonában van, a két további pótív tartalmából pedig az ügyben foganatosított intézkedéseket ismerhetjük meg: „A folyamodó czég a Veszprém megyei Ajka községben levő (most még Neu-