Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Ugyanígy kibújhatott a felelősség alól a kereskedő is. A gondot főképpen az okozta, hogy a kereskedő külföldi árut is vásárolt, azok azonban — a törvény szerint — nem voltak felelősségre vonhatók. Az ügy komolyságára jellemző, hogy az üvegipari szakosztály a belügyminiszterhez beadványt intézett a hamis mértékű üvegek tárgyában. A szakosztály a viszszaélések megszüntetése céljából azt ajánlotta, hogy a kocsmai üvegekre — a mértékhitelesítésen kívül — a gyár cégét is rájegyezzék, a mérték hitelességéért pedig garanciával tartozzanak az üveggyárosok: ,,E rendszabály által gyárosok és kereskedők fel lesznek mentve a presszió alól, melyet a korcsmárosok gyakorolnak rajok most. Mert úgy áll a dolog ma, hogy a gyáros és a kereskedő, ha csak el nem akarja veszteni megrendelőit, kénytelen belenyugodni abba, a mit a korcsmárosok követelnek, t.i., hogy az űrmértékeket hamisan jegyezzék s a kereskedők csak olyan üvegeket rendelhetnek meg a gyárostól, melyek ily hamisan vannak jegyezve. Ilyen rendelkezés által egyúttal az e részben való külföldi konkurrenczia is megsemmisíttetnék, mert külföldi gyárosoktól, kik felelősségre nem vonhatók, korcsmárosok nem rendelhetnének."

143 Az idézetből kiderül, hogy az üveggyárosokat a kocsmárosok kényszerítették a hamisításra a kereskedőkön keresztül. A hitelesítés egyébként a magyar korona kétféle változatának az üvegre való rávitelével történt. Az 1883: XVIII. tc. alapján nyolc üveggyár kapott erre jogot, így Szinóbánya (Katalinhuta), Herencsvölgy és Pálfaíva a ,,magyar korona országai egyesített címerének használatára", míg Üj-Antalvölgy, Bükkszád, Kokova és Zay-Ugrócz ,,a Magyarország külön címerének használatára". A szakirodalom az ajkai üveggyár Neumann korszakával nem foglalkozik, csak mint a gyár alapítóját említi. Abból viszont, hogy a koronahasználat valamelyikét szintén megkapta, éppen a hiteles árukról szóló panasza bizonyítja. A koronát homokfúvással, illetve gumibélyegzővel vitték rá az üvegre. Miután az edényt vízzel kimérték, és a vízszint állását festékkel megjelölték, a jelölés helyére az üvegvésö vízszintes vonalat vésett. A vonal fölé került a korona, amit, ha gumival bélyegezték, utána savval belemaratták, hogy ne legyen eltávolítható. A homokfúvásnál erre nem volt szükség. Az űrtartalom mennyiségét jelző számot általában az üvegvéső véste az üvegre, amit nem lehetett eltávolítani. Napjainkban már csak a vízszintes vonalat vésik az üvegre, az egyéb jelzések rávitele homokfúvással történik. A gondokat azonban nemcsak a hamis mértékű üvegek okozták az üveggyárosoknak, hanem a fővárosban székelő mértékhitelesítési hivatal működése is. A hitelesítés költségeit azonban a gyárosoknak kellett viselni, ami a fővárostól való távolsággal arányosan növekedett. A gyárosnak a hitelesítő és segédje ellátásán és napidíján kívül fizetni kellett az