Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Az úrkúti agyag természetesen Todescoék tulajdonában volt, akik húsz évvel korábban Neumann Bernát gazdái voltak. Az agyag minőségéről alkalma volt meggyőződni úrkúti jószágkormányzósága idején Neumannak is. Ez az agyag azonban csak a közvetlen tüzelésű huták kemencéinél felelt meg, igy Ajkán is, ahol ugyancsak közvetlen tüzeléssel olvasztottak. A kényszerűségből hozatott bajorországi tűzálló anyagok pedig növelték a költségeket, melyek az úrkúti agyag használatával kiküszöbölhetők lettek volna. Todescoék makacsságával találkoztunk már korábban, mint azok egyikével, akik területükön ,,a fövénynek ásását, mésznek, téglának stb. égetését" nem engedték meg. De hogy az úrkúti agyag elmaradását Neumann is a kisebbik bajnak tartotta, mindenképpen bizonyítja a külföldi tűzálló anyagok fölényét. A gyár fejlődésének legnagyobb akadályát a munkásviszonyok kedvezőtlen voltában látja a kamara a gyár tudósítása alapján. A kamara az 1881. évi főjelentésre mint értekezésre hivatkozik, majd így folytatja: ,,Miután Ajkán és környékén oskolázott üveggyári munkás nem kapható, azokat külföldről kell behozni. Természetes, hogy a munkásosztálynak nem éppen színe-java szánja reá magát egy előtte teljesen ismeretlen országba való bevándorlásra. A gyár munkástelepe tehát kétséges elemek vegyülékéből áll, akik minden alkalmat megragadnak, hogy vándormadár természetüket kövessék, avagy anyagi haszonból a gyárnak hátat fordítsanak. Pedig ezen munkások behozatala tetemes költséggel s nagy időveszteséggel kapcsolatos, ezenkívül pedig a legtöbbjének kisebbnagyobb előleg van kezén, minek következtében elmenetelük által kétszeresen megkárosítják a gyárt."

121 Az említett 1881. évi kamarai jelentés ismeretében nem meglepő, hogy a kamara ismét a munkások magatartásában látja csak a bajok eredendő okait. A kamara csak az iparosok és a kereskedők érdekeit látta csorbítva, gondosan ügyelve arra, hogy a vándortermészet kialakulásának okait is megemlítené. Ugyanezt követi, amikor a helybeli — ajkai — iskolázott munkaerőt kéri számon. Elismeri viszont, hogy a külföldi szakmunkásoknak „nem a színe-java" szánja rá magát a bevándorlásra, melynek következtében — de a gyáros akaratából — a gyár munkástelepe a kétes elemek vegyüléke lesz. Ezek a jelenségek mégsem érhették váratlanul Neumannt, mivel erről Ürkúton — mint az ottani üveggyár igazgatója — szerezhetett tapasztalatokat. Mivel azonban valóban nem volt Ajkán iskolázott üveges, rákényszerült a külföldi kétes elemek alkalmazására, ami többe került, mint a megszűnt dunántúli hutákból szerződtetett hazai munkások. Vitatható az is, hogy a munkások vándortermészetüket követték, ha egyszer a kamara szerint is „anyagi haszonból fordítottak hátat a gyárnak". Az