Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

végrendelkezhetett telkéről, azt csak annyiban tehette, amennyiben a földesúr joghatósága érintetlen maradt, és a telekkel együtt a földesúrnak járó szolgáltatásokat is vállalta a leendő birtokos.

212 Hogyan érvényesült az örökös nélküli hospes végrendelkezési joga? Többnyire úgy, hogy telke kivételével a hospes javairól szabadon végrendelkezett. Kazsok, Kövi és Komárom hospesei, ha nem volt örökösük, minden korlátozás nélkül bárkire: rokonra, más személyre vagy lelkük túlvilági boldogulásáért az egyházra hagyhatták javaikat.

213 Az esetek kisebb részében a szabad végrendelkezés maradéktalanul nem érvényesült. A végrendelkező hospesnek olykor a rokonság és az egyház között kellett szétosztania vagyonát.

214 Több alkalommal az korlátozta a szabad végintézkedést, hogy a földesúrnak vagy tisztjének joga volt az örökös nélküli hospes ingóságainak egy részére. Így a keresztúri hospes, ha nem volt örököse, csak akkor végrendelkezhetett tetszése szerint, ha ingóságaiból a comes már egy dolgot kiválasztott magának.

215 E rendkívüli járadék, a mortuarium fejében rendszerint valamilyen nagyobb állat, esetleg pénz járt a földesúrnak, illetve tisztjének. Sárdon a végrendelkező hospes legelőször egy hároméves ökröt adott a földesúrnak, az erdélyi püspöknek.

216 A földesuraság vagy tisztje olykor nemcsak a végrendelkezés kapcsán, hanem akkor is megkövetelte ezt a járadékot, ha az örökös nélküli hospes valamilyen okból nem tett végrendeletet. Keresztúron az örökös és végrendelet nélkül elhunyt hospes ingóságainak is első számú örököse a földesúr tisztje volt, aki a megholt vagyonából valamit kiválasztott és megtartott magának.

217 A mortuarium a nyugat-európai forrásokban a X. században jelent meg. Keletkezése azonban ennél korábbra tehető.

218 Magyarországon szintén ismert volt ez a járadék; először 1240-ben említik. Első előfordulása, amely már szabályozásáról, pontosabban korlátozásáról szól, korábbi létét igazolja. A győri várhoz tartozó királyi szőlőművesek 1240. évi kiváltságlevele ugyanis elrendelte, hogy azt a személyt ne tekintsék örökös nélkülinek, akinek vérszerinti testvére van. A győri ispánnak ebben az esetben a korábbi gyakorlattal szemben nem járt mortuarium. Ha viszont a szőlőművesnek sem fia, sem testvére nem volt, javainak felét az ispán, másik felét pedig felesége és leányai kapták meg. Amennyiben leánya sem volt, az ingóságok egyharmada az özvegyé, kétharmada meg az ispáné lett.

219 Némi eltéréssel ugyanez érvényesült a monyorósdi királyi öröknél is. Mindössze annyi volt a különbség, hogy az őrök vezetőjét, az őrnagyot akkor is megillette a mortuarium, ha az elhunyt ingóságait a testvér örökölte: egy dolgot szolga vagy szolganö kivételével kiválaszthatott vagyonából. Az előbbieknél kedvezőbb helyzetben voltak a kiváltságolt liptói és turóci királyi népek. Ha nem volt örökösük, is-