Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Az első változást az 1881-es év hozta, amikor a grádicsrostélyzatra való áttérés nyomán a fazekak száma 8-ról 9-re szaporodott. A kamara 1883—85. évi jelentése szerint viszont a kemencék száma egyről háromra emelkedett, amiből a fazekak számának 24-re emelkedése következik, ha egy kemencére nyolc fazekat számítunk. Kilenc fazék esetén már valószínűtlen számot kapnánk, mivel a műhelyek (családok) számának alakulása nem követte a kemencék, illetve a fazekak szaporodását! Az adott műhelylétszám: egy mester, egy segéd és két gyermek, míg a teljes létszám 70 főre rúgott. A hetvenből 40 dolgozott a hutában a kimutatás, illetve a kamarai jelentés szerint a tíz műhelyben. Mivel egy műhely létszáma négy fö, három — valóban termelő — kemencére azonban 96 főre lett volna szükség, kemencénként nyolc fazekat, vagyis 24-et számítva. Valóban termelő műhely azonban csak tíz volt, ami kettőre sem volt elegendő, mivel a 16 fazék kihasználásához is 64 főre lett volna szükség. Ezért — a létezett tíz műhely mellett — 14 mínuszként zárójelbe került a 24-hez képest. Ez egyben jelzi azt is, hogy a működő két kemence közül az egyikre csak két műhely jutott a rendelkezésre álló tízből. A három kemence létezését egyébként a helyszínrajz is bizonyítja, így a kamarai jelentést erősíti meg. Tartalmazza a helyszínrajz az új hutaépületet a két kemencével, melyekkel a kemencék száma egyről háromra emelkedett. Az első — egykemencés — hutát azonban már Neumann korában üzemen kívül helyezték, illetve tartalékba, az esetleges felújítások ese_tére. Erre nem volt szükség az erdei hutáknál, mivel ott a nyári szünetekben végezték el a kemencék felújítását, amíg az üvegesek a mezőgazdaságban dolgoztak. Ez alól csak a nagyobb huták voltak kivételek, melyek nem kizárólag az erdőirtás miatt létesültek. Neumann Bernát gyára azonban olyan tőkés vállalkozás volt, amit csak folyamatos üzemeltetéssel és állandó fejlesztéssel tehetett volna hasznot haj tóvá. Láttuk azonban, hogy az új hutaépületben lévő két kemence egyikére már csak két műhely jutott. Ebből eredt Neumann panasza, mivel ,, . . . a kemencéket éppúgy kellett fűteni és az üveget folyékony állapotban tartani, mintha a létszám teljes volna". Tudjuk korábbról, hogy a hiányt a Budapestre, illetve Stájerországba csábított munkások okozták, akiket még pandúrokkal sem sikerült visszahozatni. De ez az oka annak is, hogy a műhelyek száma — 1878-hoz képest — csak kettővel szaporodott. Látszólag ellentmondás van a kimutatott 1881. évi 51-es összlétszám és a kamara által jelzett 40-es szám között. Eloszlatja ezt a jelentés szövege, amely szerint: ,,A gyárban 40 mûrir kás foglalkoztatik, kik darabszám fizettetnek . . .", tehát a negyvenes lét-