Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

és mész a gyárnak legközelebbi szomszédságában találtatnak; tüzelőanyagul az ajkai kőszén szolgál."

65 Az a tény, hogy Neumann csak a tüzelőszert változtatta meg, korlátozott anyagi lehetőségeivel magyarázható. Ezt a feltevést igazolják a későbbi tudósítások is. Jellemző a szájhagyomány pontosságára az, hogy tudott arról az emberek által hajtott nagy kerékről, amellyel a köszörűsök transzmisszióját hajtották. A meszet beszerezhette a Klein Márkus cégtől csakúgy, mint az ugyancsak fehérvári Pick Henriktől is, akinek szintén volt akkor mészkemencéje Ajkán. A tűzálló agyag tekintetében Ürkutat jelöli meg a szájhagyomány, de ezt később maga Neumann cáfolja meg, akár a jelen tudósítás is, az egyéb feltételezéseket: „Oly esetek is fordulnak elő, hogy a földbirtokosok azon iparosoknak, kiknek telepeik az ő birtokukon fekszik, a. fövénynek ásását, mésznek, téglának vagy szénnek égetését, köveknek fejtését stb. meg nem engedik."

66 Vagyis a szóban forgó nyersanyagokat csak akkor termelhették ki az iparosok, ha ahhoz — a megfelelő osztalék ellenében — a földesúr is hozzájárult. Általános volt azonban az üveggyárosok panasza országszerte e miatt, mivel a területükön lévő nyersanyagokat túlbecsülték a földesurak, vagyis értéken felül voltak csak hajlandók azt eladni a gyárosoknak — akárcsak Ajkán is. Az üveggyári szakmunkások bérezéséről eddig csak a negatívumokat hangsúlyozták a korábbi írások. Ezeket igen egyértelműen cáfolja a jelentés: ,,Az üveg készítő és köszörűs családok havonként átlag 60 frtot, a fűtök és olvasztók 24—40 frtot keresnek."

67 Amint azt ezen munka elején olvashattuk: a család elnevezés eredeti értelmével egyező fogalmat jelentett az unoka elbeszélésében is. Az elnevezés oda vezethető vissza, amikor még igazi erdei üvegcsűrökben e

gye

gy üveges család a saját hutájában dolgozott. A családfő volt a „maister", aki fiait a mesterségre tanította. így szállott apáról fiúra a mesterség tudománya, illetve alakultak ki a dinasztiák. A bevétel felett a családfő rendelkezett, ugyanakkor gondoskodott az üvegkészítéshez szükséges nyersanyagok és szerszámok beszerzéséről, valamint az áru értékesítéséről. Így alakult ki a szokásjog, amihez akkor is ragaszkodott a család, ha — hutájuk megszűnése miatt — nagyobb üveggyárba kényszerült. A teljes létszámmal és saját szerszámmal rendelkező családok kiváltságokat élveztek a földesúrnál vagy a bérlőnél, mivel ezeknek csak a nyersanyagot kellett biztosítani, míg a fizetést csak a mester kapta. Az ebből keletkező szerzett jog, amihez az üvegesek generációkon keresztül ragaszkodtak, még akkor is, amikor a műhely (család) létszámát már nem a saját családjuk tagjaiból, hanem azon kívülálló „legények és tanon-