Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Németh István: Az Ajkai Üveggyár alapításának története Neumann Bernáttól a Kossuch cégig

Az ipar neme önálló Segéd Tanonc Férfi No Gyermek Az ipar neme vállalkozó asztalos 2 bognár 11 2 1 — — — csizmadia 1 — 1 — — — cipész 2 1 2 — — — kádár 1 — — — — — kocsmáros és hentes 1 1 — — — — kőszénbánya 1 — — 228 14 — kovács 2 2 1 — — — lakatos 1 — — — — — mészégető 1 — — 2 — — sütő 1 — 1 — — — szabó 1 1 — — — — szatócs 2 takács 6 téglavető 1 — 1 1 — vegyeskereskedő 1 1 1 — — — vízifűrészmű 4 — — — — — vízimalom 6 4 2 — — — összesen 45 12 9 231 15 — A kamara jelentése is elegendő arra, hogy az ajkai üveggyár kelet kezéséről és áttelepítéséről korábban írottakat cáfolja, illetve, hogy azokat a szájhagyomány körébe sorolja. Az üveggyár ugyanis hiányzik a felsorolásból, ellentétben a kőszénbányával, amelynek keletkezéséről már korábban volt szó. Az iparosok száma közel háromszorosára emelkedett a század eleje óta, amikor csak 16 fő iparost írtak össze. A bánya szerepét jelzi, hogy míg a szintén iparosnak számító bánya egyedül 242 személyt foglalkoztatott, addig a többi 44 iparos mindössze 23 személyt. A szén tehát a valóságban is kenyere lett nemcsak az ajkai iparnak, de kenyérkeresethez juttatott 242 személyt is az ipar kiszolgálása mellett. A szenet felhasználó tényleges ipar azonban az ajkai üveggyár volt, így méltán viseli az „első ajkai ipari üzem" címét is. Nyilvánvaló azonban, hogy sem a kőszénbánya, sem az üveggyár nem az alig ezer lakost számláló kisközség ellátására létesült, hanem a környék, sőt az egész Dunántúl számára. Mint a két legnagyobb adófizető, a község fejlesztését is előmozdította. Valóságos missziót töltött be viszont az üveggyár — mint ipar — a megszűnt dunántúli huták termékeinek pótlásával.