Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Hospeskiváltság
dék behajtása — ellentétben az egyes gazdaságokra kirótt „ajándékkal" — sajátosan nem a földesúr, hanem a falubeliek érdekét szolgálta, mivel érzékenyen érintette őket, hogy a közösségre egy összegben kivetett adó hány falubeli között oszlik meg. Egeg lakói javaik mentesítése, épületeik eladása és 12 dénár, azaz a földbérnél jóval kisebb összeg lefizetése után élhettek költözési jogukkal. 173 Az eltérések ellenére a költözés feltételrendszerében közös volt a földesúr érdekének a védelme: a távozó nem maradhatott adós járadékával. Ezt fejezte ki az adófizetésnek vagy a javak mentesítésének a követelménye. Általános feltétel volt — noha Egeg kiváltságlevele kifejezetten nem említi — az engedély elnyerése, amely az előbbi fő követelmény teljesítésének függvénye, mintegy járuléka volt. Ennek megfelelően a költözés feltételeit 1300 körül országos érvénnyel rögzítő királyi tanácsi határozat a legfontosabb járadék, a terfagium lerovását és az engedély megszerzését hangsúlyozta. 174 A költözés feltételrendszere ugyanakkor közvetlenül vagy közvetve a faluközösség érdekét is szolgálta: a költöző nem károsíthatta meg a közösséget s annak egyetlen tagját sem. E kettős érdeket a faluközösség bírója, a villicus érvényesítette, amikor a járadékot behajtotta és az engedélyt megadta. A bogdáni kiváltságlevél végül meghatározta az egykori hercegi népek bírói fórumát és ezzel összefüggésben szabad bíróválasztást biztosított nekik. A bogdániak ettől kezdve egyetértően maguk választották meg soraikból közösségük elöljáróját. A választott bíró hivatalba lépését az uralkodó szokásnak megfelelően a kiváltságlevél nem kötötte földesúri megerősítéshez. Hasonlóképpen nem korlátozta a közösséget abban, hogy a választás időpontját és a tisztségviselés időtartamát ne saját belátása szerint állapítsa meg. Szükség esetén — főként, ha tevékenységével kárt okozott — a közösség el is mozdíthatta villicusát. 175 A bogdániak bíróválasztási jogának jelentőségét mutatja, hogy nem minden hospeskiváltság szólt róla. A közel egykorúan kiváltságolt Felszász, Komárom és Egeg hospesei Bogdán lakóihoz hasonlóan választották bírójukat. 170 Néhány királyi és egyházi birtokon ugyan választották a villicust, de megerősítés végett be kellett mutatni a földesúrnak. 177 Kazsok és Terjén kiváltságlevele viszont egyáltalán nem intézkedett a bíróválasztásról. 170 Máshol is hiányzik ez a jog, s okát is tudjuk, miért. Nem választott személy, hanem a földesúr embere töltötte be ezt a tisztséget. Batizfalván a soltész-szerződésben megbízott két soltész látta el a bírói teendőket, s e funkció örökletes és bármikor elidegeníthető volt. 179 Kövi kiváltságlevele e tekintetben sajátos helyet foglalt el. Mint említettük, a földesúr egyfelől kinevezte a közösség bíráját, másfelől viszont lehetővé