Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

nak legfeljebb arra volt lehetőségük, hogy egy-egy tételt megválthassanak. Bolchardus ispán hospesei évente négy alkalommal: Szent Mártonkor, karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor adtak „ajándékot". A három utóbbi ünnepen esedékes 4—4 vödör sör helyett közösen 40—40 dénárt, a karácsonyi sertés fejében pedig egy fertőt is fizethettek. Emellett természetben is adóztak: évente közösen 2 bárányt, gazdaságonként pedig 4—4 tyúkot, kenyeret, 8 tojást, egy sajtot és egy kocsi tűzifát, továbbá házanként fél mérce zabot adtak a földesúrnak.

148 A hospesek adózását általánosan jellemző pénz járadék mennyisége nem volt egységes. A hospesek zöme a bogdániakhoz hasonlóan mansiónként 2 vagy 3 pondus terragiumnak vagy censusnak nevezett földbért fizetett. Voltak azonban olyanok is, akik 6 pondust adtak. Viszonyításképpen: a várnépek 5 pondussal adóztak, míg a tihanyi apátság jobbágyai — mint láttuk — mansiónként 6, a szárszóiak és a veszprémszőlősiek pedig 7 pondust fizettek.

149 A hospesek pénzjáradékát általában a földbér tette ki. A bogdániak és mások esetében viszont egészben vagy részben a naturális járadékot is pénz váltotta föl. Ez lett a sorsa a néhol tisztújítás címén fizetett adónak is.,

150 A földesurak nemcsak a természetbeni szolgáltatások, hanem ritkán a hospesek egyházi és világi birtokon kiveszőfélben levő katonai szolgálata helyett is pénzt szedtek. Kövi hospesei Szent György napján (április 24-én) mansiónként egy pondus hadakozópénzt fizettek földesuruknak.

151 A bogdáni kiváltságlevéllel ellentétben a hospeskiváltságok rendszerint megadták a pénzjáradék lerovásának időpontját. A 2—3 pondus nagyságú földbért egyszerre, az ennél nagyobb összeget olykor két, a közösségre kivetett pénzjáradékot pedig általában két vagy három részletben kellett megfizetni. Az adózás mintegy tucatnyi időpontja között Szent György napja mellett igen gyakran Szent Márton (november 11.) vagy ritkábban Szent Mihály (szeptember 29.) ünnepe, illetve ezek nyolcada (október 6. vagy november 18.) volt a pénzjáradék lerovásának napja. A tulajdonképpeni pénzjáradék, a földbér és a termékjáradék értékarányát a hospeskiváltságok természetesen nem közölték. A két járadék arányát viszont nem tudjuk kiszámítani, mert az egyes termékek ára többnyire ismeretlen, s ami még ennél is fontosabb, a települést alkotó hospesgazdaságok számát sem ismerjük. Ezért különös jelentősége van a bogdáni kiváltságlevél maga nemében páratlan adatának, amelyből megállapítható, hogy — legalábbis Bogdán esetében — az arány kettő az egyhez volt: a termékjáradék: a descensus és a munera értékben a földbér felével volt egyenlő. A földesurak a XIII. században általában az egyes hospesgazdaságokra vagy a település lakóinak közösségére, illetve mindkettőre: a közösség