Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

A megyei bizottmány a forradalom szolgálatában utolsó ülését augusztus 19-én tartja, de érdemi döntéseket már nem hoz.

927 A forradalmi közigazgatás legfontosabb megyei szerve ezzel gyakorlatilag befejezte működését. A tisztikar egésze — egy-két tisztviselő kivételével — az osztrák csapatok közeledtének hírére még a megyeszékhelyet is elhagyja. Augusztus 25-én délelőtt 11 órakor, amikor Burits tábornok elöserege Veszprémbe ér, üresen találja a megyeházát.

928 A városhajdúk, polétások már kora reggel házról házra járnak és figyelmeztetik a háztulajdonosokat, hogy a beszállásolandó katonaság számára kötelesek naponta egy font húst, kenyeret és fejenként egy icce bort adni ebédre. A város polgárainak — különösen a szegényebbeknek — óriási erőfeszítésébe kerül az előírt húsmennyiség beszerzése: az ércpénz már régen eltűnt a forgalomból, a Kossuth-bankók iránt teljes a bizalmatlanság, a bevezetett osztrák bankjegyek száma még viszonylag csekély. Az élelem naponta drágább, a beszállásolt katonák száma viszont 2-ről 4-re, aztán 6-ra, 8-ra, 10-re nő háztartásonként.

929 Augusztus 27-én, amikor Veszprémben a Vigyázótorony nemzeti zászlója mellett már ott lobog a fekete-sárga zászló is, Pápára szintén bevonul az ellenség, s ténykedését azzal kezdi, hogy ,, . . . s legújabb időkben is nyilvánított forradalmi érzelmeiért" az előbbinél is alaposabban megsarcolja.

930 Az újólagos osztrák megszállással egy új korszak kezdődik megyénk történetében, amelyét azonban a parasztmozgalmak utóhullámai érintenek csak egyre elhalóbban. Dőry Gábor kerületi főbiztos november 25-én írt hangulatjelentése szerint: „Veszprém megyében a hangulat általában véve békés és legalább külsőleg kielégítő, s valamint a láz megszűntével bágyadt merevültségbe szoktak esni, úgy megyénkben is, úgy látszik, mindenki belefáradva a politicai tusákba s a forradalmi láz túlfeszített erőlködéseibe, béke, nyugalom s törvényes rend után sóvárog."

9

" 4. Parasztmozgalmak 1849 tavaszán és nyarán A tavaszi hadjárat győzelmei után a parasztság körében mindjobban megerősödött az a nézet, hogy elérkezett az ideje a paraszti igények jogos kielégítésének is, hiszen a honvédelem terheit elsősorban a nép viselte. A nemesi közvéleményt képviselő kormány azonban — ha nem is zárkózik el mereven a parasztkérdés esetleges későbbi rendezésétől — továbbra sem hajlandó engedményeket tenni. A reményeiben csalatkozott parasztság országszerte megmozdul: előbb kérvények, panaszok formájában szeretne felvilágosítást kapni, méltányos megoldást nyerni vitás ügyeiben, később azonban a törvényes útról letérve erőszakos fellépéssel