Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
a megyei bizottmány előtt. 762 Halom Ádám református iskolatanító írásos nyilatkozatában ekkor az esküdtet sértő kifejezésekkel illeti, amiértis azonnal megindítják ellene a bírói eljárást. Kóczán Béla segédlelkész Kossuth Hírlapjának 1848. november 21-i, 123. számában „Tudja meg a világ, mik történnek Veszprém vármegyében!" címmel' közreadott írásában Rosos István első alispánt árulással vádolja amiatt, hogy a lepsényi postamestert — aki a horvátoktól Mezöszentgyörgyön szeptember 27-én elfogott leveleket a tilalom ellenére továbbküldte Siófokra — védelmébe vette. 763 A vád szerint a postamester árulását jelentő két küldöttet „lekötelező mosollyal" fogadta, s elutasítóan azt válaszolta: „Hiszen barátim, az említett stafétát én hozzám küldötte a postamester úr, semmiről se aggódjanak önök." A követek azon megjegyzésére, hogy a postamester maga vallotta be a levelek továbbítását, az alispán állítólag „nem kis zavarodással" jegyezte meg: „Hát az talán mégis másik lesz." 764 Az eset szeptember 30-án történt, amikor Dobner István lepsényi jegyző és Hénes Imre, a csajági nemzetőrség főhadnagya feljelentették a postamestert. 765 Hoffman István — számolva a várható következményekkel — nemzetöri tisztségéről, később pedig állandó bizottmányi tagságáról is lemond. 766 A küldöttség jelentése következtében a bizottmány azonnal megindítja ellene a tiszti vizsgálatot. 767 Kóczán cikkében az alispánra szórt vádakat november 24-én mindkét követ rágalmazásnak minősíti. Az állandó bizottmány Rosos megrágalmazását saját megbecstelenítésének tekinti és kéri Hunkár Antal kormánybiztost, hogy büntesse meg a segédlelkészt. Hunkár három nappal később kelt levelében megbotránkozással veszi a törvényhatóság jelentését: „ ... az alispán példája lehet egy pontos hivatalnoknak, ö egészen a hazának, így egészen a megyének is él, és valamint az országos honvédelmi bizottmány, úgy én is az egész tisztikar eránt csak megelégedést, de ezen zavart idökbeni fáradságos és pontos eljárásukért köszönetet is szavazok." Hunkár emlékiratában alig egy évtized múltán is elismeri Rosos képességeit, de politikai magatartását jóval tárgyilagosabban ítéli meg, amikor arról beszél, hogy „pecsovics létére igen ügyes lévén, ilyen canapé asszonyi gyengeségét elnéztem és idővel ügyességének jó hasznát vevém". 768 Hivatalának teljében Kóczán tettét úgy értékeli, mint aki ezzel „a birodalmat ássa alá — ő bujtogat és mint bujtogatót, mint lazításra alkalmat s anyagot gyújtó embert a büntető törvényszék elé kell idézni és annak igazságos ítélete elébe állítani". 769 A főispán-kormánybiztos szerves kapcsolatot lát Kóczánék működése és a Balatonfőkajáron történt lázadás között, s annak vezetőit, Bencze Jánost és a Nórápiakat mint az „álladalom elleni egyenes zendülés" irányítóit politikai bűnösként rendeli ítélőszék elé. 770 Az
