Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

és bormérés jogának ingyenes átruházását követelik, de mihelyt ennek alaptalanságáról felvilágosítják őket,

437 követeléseik törvénytelenségét maguk is hajlandók elismerni.

430 A győri püspökség a tüskeváriaknak július folyamán megadja annak lehetőségét, hogy a kocsma, a mészárszék és a malom bérletét örökváltság útján megszerezzék, de ők abban reménykedve mondanak nemet, hogy a hongyűlés úgyis meg fogja szüntetni a regálét.

439 Augusztusban az igazságügyminiszterhez fordulnak tanácsért. Kérelmükre méltó választ azonban nem kapnak.

440 Csernyén a palotai uradalom és a helység között az 1845-ben befejezett rendezés hivatalosan minden vitás kérdést, így a zsidári malomra vonatkozó panaszokat „végképp" megszűntnek tekintette ugyan, mégis hamar kiderült, hogy az örök békét fogadó lakosság mindjárt az első kínálkozó alkalmat megragadja, hogy kedvezőbb helyzetet teremtsen a maga számára. 1848. május elején az úrbéri viszonyok eltörlését a regálékra is kiterjesztettnek állítják és a földesúrral eddig közösen használt három határbeli malom ingyenes átadását követelik.

441 Rövidesen tudomásukra hozza azonban a megyei bizottmány, hogy erről szó sem lehet. Kívánságaik alaptalanságát később ők maguk is kénytelenek elismerni.

442 A csékúti lakosok hasonló fellépése már csak azért is kevesebb sikerrel kecsegtetett, mert ott a malom — akárcsak a kocsma — a közbirtokosság kizárólagos használatában volt. Folyamodásukra az alispáni hivatal mégcsak nem is válaszol.

443 Egyebet a nyárádiak sem remélhetnek.

444 Hazánkban az egész középkor folyamán a legfontosabb ételízesítő a só volt. Árulási joga egyedül a királyt (államot) illette, s a belőle származó jövedelem a kincstár egyik fő bevételi forrását képezte. Veszprém megyében forgalmazását a veszprémi királyi sóház végezte. Évi forgalma 15 000 mázsa volt.

445 Kisebb mennyiségben magánszemélyek is foglalkozhattak árulásával, ha a legfelsőbb engedélyt megkapták. Ilyen sóárusokat találunk a megyeszékhelyen, a nagyobb mezővárosokban és a népesebb falvakban is. Veszprémben, a város földesuraihoz május 3-án benyújtott követelések közé a szabad sómérést is felvették az elégedetlenkedő lakosok.

446 Kívánságaikat az egyházi főméltóságok természetesen nem teljesítik. A katonai erővel elfojtott zavargásokban a sóárulási jognak szerepe nem volt.

447 Az 1847. évi rossz termés, az őszi árvizek jelentős pusztításai, a pénzforgalom zavarai annyira megnehezítették a megye parasztságának helyzetét, hogy több helyen képtelennek bizonyultak a kirótt adóterhek viselésére. Magyarpolányban a katonai szénaporciókat nem tudták beszolgáltatni.

448 Bakonyszombathely, amelyet a magyar és ellenséges csapatok Győr felé vonulásuk során folytonosan fuvarral, élelmiszer kiszolgáltatá-