Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
Boda László, a veszprémi püspökség ügyviselöje május elején a hajmáskériek erdöpusztításáról számol be. Május 2-án Koronczay János, Suri Ferenc és még 5 helybeli lakos legelteti az uradalmi vágásokat, s amikor az erdőkerülő rajtakapja őket, a zálogolást megakadályozzák. Tusakodás közben Koronczay János fia leüti az uradalom emberét. A következő napokban a szolgabíró távolléte miatt felbátorodva a többi lakos is az uradalom birtokára hajtja állatait: május 7-én ,,már széltiben legeltetik a lakosok az uradalmi vágásokat". 407 Kupricz Imre két nap múlva jelenik meg a helyszínen, s megállapítja, hogy a legeltetést nem az uraság erdejében végezték, hanem a már felszabadított 12 éves vágásban, amelyben május l-ig legeltetési engedéllyel rendelkeztek. Az uradalmi ügyvéd által a károkról tett jelentést túlzónak ítélvén, egyedül csak a zálogolást megakadályozó, illetve a kerülőt bántalmazó Koronczay-fiút bünteti meg istenkáromlásért. (A fiú verekedés közben káromkodott.) 408 Lovászpatonán az uradalom jelentősebb kártételeket az erdei tuskók kiásása és a korhadásnak indult fák levágása miatt szenvedett. A károk megvizsgálására csak 1849 tavaszán kerül sor. A bírói úton kiszabott büntetéspénzt a lakosok sokallják ugyan, de a szolgabíró tisztában van azzal, hogy mivel a falopás a „szabadság korában" történt, „nem is kicsiny lehetett". S ebben igaza is lehet a jelentést megfogalmazó Horváth Ignác szolgabírónak, mert a patonaiak — annak ellenére, hogy nyári faizást sohasem kaptak — 1848 nyarán, mielőtt az őrsereg tagjai kiindultak volna, „fegyverrel mentek az uraságra" s kicsikartak tőle fejenként egy-egy szekér fát, de ezzel az engedménnyel visszaélve portánként 2—3 szekér fát is hazahordtak. A császári megszállás idején végrehajtott tiszti vizsgálat egyértelműen kimondja, hogy az elért engedményt átmenetinek tekinti: „ . . . azon kicsikart ajándékból ők gyakorlatot éppen nem formálhatnak." 409 Május végén, június elején az erdei vágások legeltetésével is komoly károkat okoznak az uradalomnak. Némelyek, mint ifjú Barta Mihály törvénybíró és Vizer József ezen túlmenően a „helybeli urasági tisztség ellen szántszándékos ingerültséget okoznak", a kötelességüket teljesítő uradalmi vadászokat és csőszöket pedig „útonútfélen megtámadják, s agyonveréssel fenyegetik". Ifjú Barta Mihály a község erőszakos legeltetése miatt rendőri eljárást folytató szolgabíró és elöljárótársai előtt május 31-én Posgay József uradalmi tiszttartót egyenesen lázítónak nevezi. 410 Viszálykodásuk július 20-án a törvénybíró bocsánatkérésével zárul. A község elégedetlenségén azonban ez mit sem változtat: faizási, makkoltatási és gyümölcsszedési sérelmeiket június folyamán terjesztik Deák elé, eredményt elérni azonban nem tudnak. 4 " A tüskeváriak már az év nyarán megkísérlik régi sérelmeik orvoslását, így elvett erdőlegelőjük visszaszerzését, 1829-ben betiltott faizásuk újra megengedését, 412 de ügyükben a megye egyetlen lépést sem tesz. 413 400
