Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

jük. A következő évtizedekben úrbéri jellegüket általában meg is őrizték. Veszély leginkább a jogi allodizációs törekvések felerősödésével fenyegette a jobbágyok használatában lévő káposztás- és kenderföldeket. Különösen érvényes mindez a kenderföldek esetében, mert itt a földesúr azt a földet, amely után a jobbágy censust fizetett, az 1836. évi úrbéri törvény értelmének kifordításával könnyen allodiális birtokához csatolhatta mint censuális birtokot és még 1848-ban is pénzjáradékot szedhetett utána.

381 A zirci apátság sólyi házas zselléreitől rétjeiket veszi el és osztja ki a telkesek között, házaikhoz kerteket ígér, de azokat ismételt sürgetésükre sem adja ki 1848 tavaszán.

382 Magyarszentlászlón László István telkes gazda a kertje végében lévő irtványföld eredetű káposztásföldjét 15 forint becsár mellett gróf Esterházy Pálnak adja át 1847-ben, de a forradalmi év tavaszán erőszakos elvételre hivatkozva követeli vissza.

383 Igénye megalapozatlanságát földesura csakhamar bebizonyítja.

384 Nyaradon valóban azzal az általános problémával találkozunk, hogy a pápai uradalom a tavaszi dézsmát követeli a kenderföldek után is, kivonva magát a forradalmi törvények hatálya alól.

385 A kiküldött megyei bizottmány a kenderföldeket úrbérinek ítéli és tulajdonosaikat felmenti a tizedfizetési kötelezettség alól.

386 Gróf Zichy István palotai uradalmához tartozó csernyei parasztok éppen ellenkezőleg, a falu „derekán" hajdan bírt allodiális káposztásföldjeiket akarják megszerezni azzal az indokkal, hogy azok az úrbéri járandósághoz tartoznak. Ugyan az 1845-ben egyezséggel végződött rendezés és elkülönözés hasonló panaszaikat „végképp" megszűntnek tekintette, 1848 májusában mégis a minisztérium segítségében bíznak.

387 A jogilag űrbéres viszonyban lévő népességet az urbárium, vagy az úrbérpótló szerződések szerint bizonyos szolgálatok fejében megillették a földesúri erdővel kapcsolatos haszonvételi jogok: az épület- és tűzi faizás, a makkoltatás, a gubacsszedés. Kevés szántóval, réttel rendelkező helyeken, mint például a Bakonyban, a telki állomány bizonyos hányadát a regulációk során erdőben is kiadhatták a földesurak. Ezekkel a részekkel, mint a telki állományba tartozó úrbéri javaikkal szabadon élhettek a jobbágyok (1836: VI. tc). A legelőelkülönözés során gyakran a legelő tekintélyes hányadát is erdőben mérték ki számukra. Az 1848. évi törvények azokon a helyeken, ahol azelőtt az úrbérrendezés, illetőleg legelőelkülönözés nem történt meg, az addigi gyakorlatot hagyták érvényben a faizás és legeltetés kérdésében (1848 : IX. tc). Abban az esetben viszont, ha a faizást, a makkoltatást és a gubacsszedést a parasztok a földesúri erdőben gyakorolják, mert részük kihasítva még nincs, az elkülönözést törvényszék előtt kezdeményezhetik. (1848 : X. tc).