Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak

hinni, hogy a magyar Pápa helyeselné néhány rakoncátlan lakosa tettét."

180 Átmeneti nyugalom után április végén valóban sor kerül erőszakos cselekményekre is. A város népe ,,más városok szennyes tetteirőli hír befolyása alatt" április 30-án este berontott a kézművesek irányítása mellett a zsidók lakásaiba, s fenyegetések közben követelte tőlük fegyvereik kiadását. ,,A szegény rémültek engedtek, és megváltak fegyvereiktől. A csend tovább nem háboríttatott."

181 Az április végi antiszemita megmozdulásra azért került sor, mert a kerületi választmány határozatát félig-meddig hajtották csak végre: a lakosság kedélyeinek megnyugtatására a beözönlő zsidóságot („szemét népet") a városból eltávolították ugyan, de az uradalom és a város hallgatólagos jóváhagyása mellett már több éve engedély nélkül itt élő mintegy száz család kitelepítését

182 a választmány nem vállalja. Az incidens másik indítóoka, hogy a városi nemzetőrséget mindeddig nem sikerült teljes mértékben felfegyverezni. A kitelepítés ügyében a zsidók sorsának eldöntését május elején a központi bizottmány, ill. a megalakuló állandó bizottmány kezébe teszik le, s eljárásukat azzal indokolják, hogy a „zsidók iránti ingerültség minden magyarázgatások mellett is napról napra nő".

183 A felelősségteljes döntés átruházását gyorsítja, hogy a város népe az érintett zsidó lakosság azonnali kiköltöztetését követeli. Az állandó bizottmány közbenjárására Csány László miniszteri biztos

184 távollétében társa, Széli József úgy foglal állást, hogy a város és az uradalom megegyezése, ill. „elnézése mellett" lakhatási engedélyt nyert zsidóság a törvény oltalmát élvezi (mivel szerződéseik magánjoginak minősülnek); a város lakosságát ezzel párhuzamosan a törvények megtartására a karhatalom kilátásba helyezésével kötelezi.

180 Ezzel a pápai zsidóságot a törvény védelme alá helyezte, megakadályozva a kibontakozni induló zsidóellenes mozgalmat. Az április 10-én hivatalba lépő első parlamentáris magyar kormánynak, miközben azon fáradozott, hogy az udvar bizalmát biztosítsa a saját maga számára, sürgősen szembe kellett néznie a nemzetiségek követeléseivel is. A nemzetiségi mozgalmak alapvető követeléseinek megfogalmazása ugyanis már a rendi országgyűlés berekesztése előtt megtörtént. A nemzetiségek politikai vezetői ekkor még a magyar forradalom táborán belül szerették volna nemzetiségi törekvéseiket valóra váltani, de látniuk kellett, hogy a magyar liberális követek legfeljebb a kulturális és egyházi jellegű követeléseiket támogatják, s csak kivételesen, a horvátok esetében hajlandók arra, hogy őket külön nemzet polgárainak ismerjék el. A Batthyány-kormány tagjainak többsége is abban hitt, hogy az udvar