Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
Fényes 1847-es statisztikája szerint a megye 3179 úrbéri telket számlál; erre 6540 telkes jobbágy és 22 372 házas és hazátlan zsellér jut. 110 A történeti statisztika eddigi kutatási eredményeit számba véve választ kapunk arra a kérdésre, hogyan érintette a forradalmi átalakulás megyénk úrbéri népességének életét, milyen hatással lehetett a parasztbirtok szerkezetére. Sándor Pál a Dunántúlon az 1849 utáni parasztbirtok 3 táji típusát különítette el: Vas megyében a megye többi részétől elkülönülő nagy terjedelmű őrségi és szlovén parasztbirtok típusát; Mosón megyében a nagy földű paraszt- és zsellérgazda birtoktípusait, míg Györ megyében a kis és részben törpe telekkel rendelkező gazdák túlsúlyára lett figyelmes. 1 " Veszprém megye úrbéri törvényszéki anyagának elemzése során megállapította, hogy megyénkben a telekföldek még a Győr megyeinél is alacsonyabb abszolút értékkel bírnak. Az 1849 utáni telekbirtokosok túlnyomó részét (78—79% ) a negyed- és féltelkes családfők adják, közöttük a negyedtelkesek számszerű túlsúlyban (42% ) vannak. A vizsgálat során kitűnt, hogy a telekbirtokosok tájilag — és részben nyelvileg — két nagy csoportba oszthatók: a volt féltelkesek a német ajkúakkal betelepített, s az egyházi-világi nagybirtok befolyása alatt álló Bakonyban tömörülnek, ahol a földművelés mellett az állattenyésztésnek, háziiparnak is nagy szerepe van; míg a volt negyedtelkesek a jelentékeny számú kisnemességet eltartó sík vidéken élnek és főként gabonatermeléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Jelentékeny irtvány- és maradványföld csak az első csoport kezén maradt fenn. A bakonyi falvakban a telekföld terjedelmének 28,30% -át tették ki, így egy egész telekhez (amely átlagosan 33,5—33,6 hold) tartozó földterület átlagosan 41,4 holdra növekedett. A kutató becslése szerint a birtokrendezések idején csupán maradványföldből 16—17 ezer hold lehetett a telkesek kezén, nem számítva ide a zsellérek birtokában maradt maradványföld terjedelmét. A vizsgált 10 027 főnyi úrbéres népesség 34,12% -a házas zsellér volt. Arányuk a sík vidéken is jelentős (28,18% ), a Bakonyban feltűnően magas (41,33%), egyes helyeken az 50—60%-ot is meghaladja. A házas zsellérek egy része néhány száz négyszögöl illetményfölddel rendelkező agrárproletár, amelyen az sem változtat, hogy irtvány-, illetve maradványföldjeikkel kiegészült birtokuk néhány holdra (2—6) rúghat. Egyesek persze féltelekkel megegyező nagyságú földeket is birtokoltak." Az allodiális földön élő nem úrbéres jogállású népesség gazdasági helyzetéről az eddigi kutatások nem adnak felvilágosítást. Célszerűnek látszik hasonló elemzést végezni egy uradalom keretein belül az 1848. évi paraszti birtokviszonyokra, illetőleg a paraszti népesség rétegeződésére vonatkozólag is. Választásunk a zirci apátság me-
