Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Hudi József: Veszprém megyei parasztmozgalmak
téneti Zala és Veszprém megye története szinte észrevétlenül összemosódik, ami a kiadvány közvetlen gyakorlati céljának ugyan nem mond ellent, viszont a reális történeti kép és történeti tudat kialakítását zavarja. Kopasz Gábornak a Veszprém megyei nemzetőrségnek a baranyai Dráva-vonal védelmében betöltött szerepét vizsgáló fontos tanulmányát 18 követően Cserny Margit dolgozta fel a megye 1848—49. évi eseményeit 1970-ben publikált dolgozatában, 19 melynek egyik fejezetében a megyei parasztmozgalmakat is behatóan tárgyalja, szintén vegyítve a történeti Zala és Veszprém megyére vonatkozó adatokat. 20 Feltétlen érdeme, hogy helytörténészeink közül elsőként használja fel a levéltári források egy részét. Feldolgozása inkább a mozgalmak eseménytörténeti leírására törekszik, azok tipizálására, elméleti szintű elemzésére nem vállalkozik. Jelen tanulmány elsődleges célja, hogy az 1848—49-. évi Veszprém megyei parasztmozgalmak történetét lehetőleg- teljességre törekedve bemutassa az eddig már kiadott, illetve a mindmáig feltáratlanul maradt levéltári források segítségével. A levéltári források feltárása során több olyan nehézséggel kellett szembenéznünk, amelyekre külön is szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. A nehézséget mindenekelőtt a vizsgált korszakra vonatkozó források hiányos volta jelentette. A szűkebb szakmai közvélemény előtt közismert tény, hogy Veszprém vármegye levéltára az ország területi levéltárai közül a legsúlyosabb károkat elszenvedett törvényhatósági levéltárak közé tartozik. A hatalmas méretű háborús iratpusztulás és tudatos iratpusztítás következtében az 1849 és 1945 között keletkezett anyag szinte teljes egészében megsemmisült. De az 1849 előtti levéltár egyes állagai — éppen a reformkori levéltári deputáció buzgó munkája „eredményeként" — szintén csak töredékesen állnak rendelkezésünkre. így van ez különösen a vármegyei büntető törvényszék irataival, melyek közül jóformán csak mutatóban maradt fenn néhány csomó, holott a parasztmozgalmak kutatásának egyik fontos forrását képezik. Az egyes szolgabírói hivatalok levéltára, illetve a szolgabírók után maradt iratok ugyancsak hiányosak, s történeti értékük is csekély, mivel többnyire a vármegyei végzések és határozatok másolataiból állanak, melyeket a jegyzői hivatal adott ki a járási tisztviselők részére; csak kisebb mennyiségben találunk mellettük a helyi viszonyokat közvetlenül tükröző szolgabírói körrendeleteket, körleveleket, az alispáni hivatalhoz vagy az illetékes járási tisztviselőkhöz intézett hivatalos jelentésekhez készült fogalmazványokat, esetenként a jelentésekről készült másolatokat. Ugyanígy ritkábban bukkanunk a szolgabírók iratai között akár hozzájuk intézett hivatalos megkeresésekre, akár magánjellegű levelekre.
