Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Lichtneckert András: Veszprém társadalma és önkormányzati testületei a XIX. század közepén

ból is, mely szerint csupán a háztulajdon alapján is több polgárnak kellett szavazati joggal rendelkeznie. Az összeírás során megállapított városi lélekszám a képviselői helyek számát 78 főben határozta meg. A tanács létszámáról és a felállítandó önkormányzati hivatalokról a községegyesítésről is határozó vegyes közgyűlésen döntöttek.'

9 Döntésük előtt tanulmányozták Pápa és Várpalota már működő önkormányzatának szervezeti felépítését is.

60 Úgy döntöttek, hogy kilenc tanácsnoki helyet rendszeresítenek. Polgármestert, városbírót és kapitányt választottak a közigazgatási, bíráskodási és a rendészeti ügyek vezetésére. Főjegyző, számvevő és két aljegyző került még megválasztásra. A jelölteket a járási főszolgabíró elnökletével a jelölő bizottmány terjesztette a választók elé,

61 akik azt egy kivétellel el is fogadták. A jelölő bizottmányban 6 polgár, 6 nemes és egy pap vett részt. A választási bizottmány elnöke szintén a járási főszolgabíró lett. Felhívta a választók figyelmét arra, hogy a bírói szakra főként ügyvédeket válasszanak meg. A polgármesteri és a városkapitányi hivatal eleve a polgárságé, a bírói pedig a nemességé lett. Az egyes tisztségekre három jelöltet állítottak. A szavazatok megoszlásáról nem maradtak fenn adatok. Egyes jelölteket közfelkiáltással, másokat szótöbbséggel választottak meg.

62 Az új testület személyi összetétele nem hozott lényeges változást. A volt nemesi kommunitás elöljáróinak zöme bekerült az új testületekbe. A polgárság elöljáróinak ezt kisebb arányban sikerült megtenni, azonban a 12 tanácsnokból heten, a 12 deputátusból pedig nyolcan lettek a tisztikar és a képviselőtestület tagjai. A hatvanasoknál mindössze 13 személyről sikerült kimutatni a testületi tagság folyamatosságát. A városvezetésben újnak számító 19 személyből azonban heten hivatalnoki—értelmiségi pályáról kerültek ki, hivataluk és foglalkozásuk a vármegyéhez kötötte őket, négy esetben pedig szoros rokoni kapcsolat mutatható ki a képviselőtestület illetve a korábbi testületek tagjaival. A tanácsban érvényesült a megegyezés szerinti 2 : 1 arány a polgárság és a nemesség között, a testületek egészében azonban már nem, a képviselőtestületben pedig a nemesek és az egyháziak többségbe kerültek. Az előbbi arány 48 : 46, az utóbbi 38 : 40 a polgárság szempontjából. A vármegyéhez kapcsolódó polgári származású hivatalnoki—értelmiségi csoportot is figyelembe véve megállapítható, hogy a szavazás váratlan eltolódást hozott a volt polgári és nemesi község képviseletében. A választások végeredménye azt mutatta, hogy a tisztviselői és a képviselői helyek előzetes elosztása utólag már a polgárság számára látszott kedvezőnek, amely így legalább a tanácsban többséget kapott. Ezt az eredményt csak részben magyarázza meg az, hogy a választások irányítása nemesi kézben