Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Dávid Zoltán: Az 1831. évi kolera pusztítása Veszprém megyében

tagok névsorát, akiket a járvány kitörése esetén rendkívüli hatalommal ruháztak fel. Mikor e határozatokat hozták, a bizottság tagjai még nem tudták, hogy Palotán augusztus 5-én megtörténtek az első kolerás megbetegedések. (Az első halottakról csak az augusztus 11-én megtartott ülésen Stály doktor leveléből értesültek, amely szerint hét betegből négy augusztus 10-én meghalt.) így hát ez az engedmény eléggé rosszkor jött, és bizonyára elősegítette a járvány terjedését. Meglepő, hogy a megye vezetői a forgalom és kereskedelem szabad áramlását mennyire fontosnak tartották, és inkább a népesség jelentős emberveszteségét, mintsem a határok lezárásával járó gazdasági károkat vállalták. E kérdésben a megyék álláspontja nem volt egységes. Ezt bizonyítja Veszprém megye 1831. augusztus 29-i fölterjesztése, amelyben panaszt tett, hogy ,,a szomszéd vármegyék a nyavalya kiütésének meghallására magokat teljesen elzárták". A Helytartótanács leiratában a vesztegzár enyhítése mellett foglalt állást, és közölte a veszprémiekkel, hogy Zala, Vas és Sopron vármegyék ,,minden szer feletti szorosságának elmellőzésére s a kereskedésnek és a köznép keresete módjának fenttartására utasíttattak". A Veszprém megyei bizottság szeptember 5-i ülésén ismertették az érdekelt megyék válaszait. Sopron megye a határok javasolt felszabadítását nem vállalta, miután „Ausztria magát sokkal erősebben elzárván a kereskedés úgyis megszűnt", s a vásárok betiltása következtében a mesteremberek amúgy sem várhattak nyereséget utazásuktól. Vas megye is közölte, hogy ,,az uralkodó nyavalya terjedésének okát a közösülésbe keresvén inkább, mint a levegőben" a megyét továbbra is zárva tartják. Győr megye ugyanakkor arról tudósított, hogy miután ,,a kebelében dühösködött nyavalya rész szerint megszűnt, rész szerint epe-hideglelésre által változott" a közelgő kisasszonynapi országos vásárt Győrött meg fogják tartani. Komárom megye még tovább ment: teljes mértékben föloldotta a zárlatot, és engedélyezte a szabad közlekedési. Veszprém megyében a mezőföldi részes választmány a szeptember 1-i ülésen már az őrök és biztosok tevékenységének megszüntetését kérte azon indoklással, hogy „általuk a kereskedés a kézi munkák tetemes akadályt szenvednek, a marha s egyéb élelembéliek behozása akadályoztatik, végre a betegség igen erőt vévén, úgyis már egészségeset kiállítani alig lehet". Ennek alapján Veszprém megye központi választmánya 1831. szeptember 5-én a zárlat teljes megszüntetése mellett döntött az alábbi indoklással: „Meggyőződvén... mindazon veszedelmekről, mellyel az elzárások a megyének szegényebb sorsú lakosaira és mesterembereire az által, hogy élelmük keresete módjában akadályoztattak, okoznak, s nem lévén semmi reménysége, hogy az őrállók által ... a rosszat, melly ezek