Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története
Majd feleségétől Somodi Zsuzsannától búcsúzik, és a következőket mondja: Somodi Zsuzsanna kedves feleségem Véletlen halállal elfogya életem Nem szólhatok veled, kifolt minden vérem Törökök köziben leüttetett fejem. Engemet tetüled hamar elválaszta Az pogány fegyvere kétfelé szakaszta Melyről nagy bizonyság Börhidának hídja Holott az ellenség fejemet elvágta. Megköszöni feleségének, hogy életében oly jól gondját viselte és fáradozott érette. Kéri, hogy temettesse el testét, és figyelmezteti arra is, hogy ne sokat keseregjen érette. Azután harcostársaihoz fordul, megköszöni nekik, hogy a harc helyéről hazakísérték, és temető helyére vitték. Erőt és egészséget kíván nekik, és arra kéri őket, hogy ne szűnjenek harcolni a török ellen. Figyelmezteti őket: az ő esete legyen példa előttük arra, hogy a katonának forgandó a sorsa, és bármikor bekövetkezhetik halála. Ezért mindenkor készek legyenek erre. A verses búcsúztató, amely még 1868-ban Halimba községben volt, ma már ismeretlen helyen van, feltehető, hogy Perlaky Gábor halála után örökösei nem becsülték meg kéziratos hagyatékát, és az elpusztult. Pedig egyedül a búcsúztató őrizte meg a berhidai csata emlékét, melyet a tihanyi, vázsonyi és veszprémi végházak őrserege vívott meg a törökkel. Mivel Berhida nem esik messze Fehérvártól, arra kell gondolnunk, hogy a fehérvári török őrség katonáival ütköztek meg 1680. január havában. A búcsúztató meghatározza a csata helyét is: ,,Berhidának hídját" említi, így arra kell gondolnunk, hogy az összecsapás a régi Berhida és Kiskovácsi községeket elválasztó Séd patak mellett zajlott le. Egyúttal elmondja azt is, hogy Semptsei Ferenc halálát a törökök jellegzetes harcmodora okozta, akik arra törekedtek, hogy az ellenfél fejét egyetlen kardcsapással válasszák el törzsétől. A csata kimeneteléről egyebet nem tudunk, így nem tudjuk azt sem, melyik félnek győzelmével végződött. Valószínű, hogy a törökök győztek, mert a magyaroknak elég nagy volt halottakban a vesztesége. A csata elesett halottjait a vitézek hazahozták, és Semptsei Ferenccel együtt a veszprémi végház melletti Szent-Benedek hegyen temette el őket Aách Mihály, aki akkor bizonyára a vázsonykői végvár prédikátora volt. A halottakat sírkamrában temették el, és föléje kápolnát vagy ehhez hasonló épületet is emelhettek. Ennek romjait a veszprémi Szépítő Egylet 1903-ban elbontotta. Ekkor Laczkó Dezső ása-
