Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története

I. Lipót idejében kezdődött meg a végházakból a magyar katonaság elbocsátása, és helyükbe rácokat és németeket hoztak. A magyar katonaság kétharmadát — mintegy 8000 embert — elbocsátották, és a visszamaradt 4000 katonát osztották meg a végházak között. Az 1670. évben a vázsonykői végvár őrserege a következő volt: 40 huszár, 74 hajdú, 2 tüzér és 1 extra, havi zsoldjuk 419 forint. A reductio végrehajtására a tervet már 1671. április 3-án elkészítették. A terv értelmében a vázsonykői végház őrserege a következőképpen oszlott meg: 1 huszárhadnagy, 1 káplár és 23 huszár, havi zsoldja 124 forint; 1 hajdú zászlótartó, 2 tizedes és 27 hajdú, havi zsoldja 85 forint. Amint látjuk az 1670. évi létszámmal szemben jelentős mértékben csökkent a vázsonykői végház őrsége is, mind a lovasság, mind a gyalogság, tüzért pedig egyáltalán nem adtak a végháznak. A létszámcsökkentés után mindenütt nagy volt az elégedetlenség. A megmaradt hadinép főtisztjei a létszámcsökkentést végrehajtó Lueger Vilmos hadifizetőmesternek kifejtették, hogy ennyi emberrel lehetetlen a török portyázásokat megakadályozni. A Kanizsával szemben vetett végházak kapitányai hivatkoztak arra, hogy a török Kanizsa várából 2—3000 emberrel szokott portyára indulni, és ők az összes végházakban most már csak ezren lesznek; tiltakozásuk azonban hiábavaló volt.

65 A Wesselényi-féle összeesküvés felszámolása után a bécsi udvar támadást indított a protestáns prédikátorok és iskolamesterek ellen. Pozsonyban 1674 tavaszán rendkívüli törvényszéket állítottak fel és oda idézték őket. A vád az volt ellenük, hogy részt vettek az összeesküvésben és támogatták azt. A vázsonykői őrsereg már ebben az időben protestáns volt, már régibb idő óta tartottak prédikátort, aki egyúttal a vár írásbeli teendőit is intézte. Vázsonyból Zolnai István és Tolnai István jelentek meg Pozsonyban. A végház őrsége azonban a tihanyi őrséggel együtt gróf Rotthálhoz fordult, és kérte fogságban levő prédikátoraik szabadon bocsátását. Miután a kérelem nem járt eredménnyel, I. Lipóthoz fordultak, és hivatkozva eddigi hűséges katonai szolgálatukra, kérték a szabad vallásgyakorlat biztosítását és fogságban levő prédikátoraik szabadon bocsátását. I. Lipót a kérelmet teljesítette, és 1675. január 13-án Bécsben kibocsátott oklevelével a vázsonykői őrsereg ágostai és helvét hitvallású katonái részére szabad vallásgyakorlatot biztosított. Az oklevél elmondja, hogy a vázsonykői végház kiváló és elszánt őrkatonái fogoly prédikátoraik szabadon bocsátása és hitvallásuk szabadon való gyakorlása ügyében ismételt kéréssel fordultak a királyi felséghez. Ezért, tekintettel hűséges és alázatos szolgalatjukra, melyet Magyarország Szent Koronája iránt, másrészt pedig a felséges ausztriai ház iránt különböző helyeken és időkben teljesítettek, jelesen pedig a keresztény név termé-