Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

István királyfi 1262 végén megkapta a Dunától keletre eső országrészt, melyet ifjabb királyként kormányzott, s ha kellett, mint az 1264—1265. évi belháború idején, apjával szemben is megvédett.

59 Lőrinte magatartását a stájer hercegség elvesztése után és pártállását apa és fia, IV. Béla és István szembenállása idején közelebbről nem ismerjük. Nem tudjuk, hogy követte-e a trónörököst az ország keleti felébe, mint a Zala megyei Monoszló környékén birtokos Lodomér veszprémi éneklő kanonok, a későbbi váradi püspök, majd esztergomi érsek, vagy birtokain maradt.

60 Még ha az utóbbit tette, valószínűleg akkor is kitartott István ifjabb király mellett, hiszen az érdemeit méltató és jutalmazó 1272. évi adománylevél nem szól arról, hogy Lőrinte IV. Bélának is szolgált volna.

61 Az viszont biztos, hogy Lőrinte kiemelkedő, a kisebb jelentőségűeket elhomályosító — megörökítésre és jutalmazásra méltó — tette nem ehhez, hanem a IV. Béla halála utáni korszakhoz fűződik. IV. Béla 1270 tavaszán bekövetkezett halálával ismét kiújult az ellentét a magyar és a cseh királyság között. István ifjabb király — immár V. István — elfoglalta a trónt. Testvére, Anna hercegnő a királyi kincsekkel vejéhez, II. Ottokár cseh királyhoz menekült. Példáját több nyugat-magyarországi főúr-követte. Meghódoltak a cseh királynak és átadták neki határ menti váraikat. A két uralkodó egyaránt háborúra készült. A cseh király 1271 áprilisának elején hadjáratot indított Magyarország ellen. Seregével átkelt a Morván, elfoglalta Dévény és Stomfa, április közepén pedig Pozsony várát. Pozsony és Nyitra megyék pusztítása után II. Ottokár összevonta erőit és Pozsonynál átkelt a Dunán. A pozsonyi (május 9.) és a mosoni (május 15.) csatában legyőzte V. István seregét. A magyar had a Rábca folyó mögé húzódott, a cseh király pedig elfoglalta óvár és Mosón várát. A béketárgyalások meghiúsulása után azonban a Rábca térségében vívott csatában május 21-én II. Ottokár vereséget szenvedett és Pozsonyon át visszavonult Bécsbe. V. István üldöző seregei Ausztriába és Morvaországba is benyomultak. A cseh király kudarcba fulladt hadjárata békekötéssel ért véget. A két király követei Pál veszprémi és Brúnó olmützi püspök vezetésével 1271 nyarán megkötötték a pozsonyi békét, melyet V. István, II. Ottokár és utóbb X. Gergely pápa is megerősített. A két uralkodó a békében elismerte a IV. Béla-kori status quót, és kölcsönösen lemondtak egymás ellenfeleinek támogatásáról.

62 A cseh—magyar háborúban 1271 tavaszán V. István oldalán Saul fia Lőrinte is részt vett. Méghozzá nem egyedül, hanem anyagi erejéhez mérten jelentős kísérettel: legalább tizennégyed magával. Csapatát alkotó serviensei részint nemzetségének tagjai sorából, részint a birtokai környékén élő nemesek köréből verbuválódtak. Lőrinte nembeli Lampert és János, Korontáli Péter és Szörcsöki András is elkísérte Lőrintét a szá-