Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története
Salm Eckhardt győri főkapitány 1566-ban hadműveletet indított a dunántúli várak visszafoglalására. Seregének száma mintegy 20 000 fő volt. A hadműveletben magyar részről Thury György, Török Ferenc és Gyulaffy László vettek részt. Először Palotát foglalták vissza, majd Veszprém ellen indultak. Az őrség kétségbeesetten és elszántan védekezett. Az egyesült hadak 1566. június 30-án foglalták vissza Veszprémet. Veszprém és Palota visszafoglalása elsősorban Vázsonyt és Tihanyt tehermentesítette. A két végházra azonban változatlanul komoly veszélyt jelentettek a Balaton déli partján levő török véghelyek. Songor János tihanyi kapitány jelenti 1577. június 26-án a győri főkapitánynak a Balaton déli partján levő török végházak őrségének létszámát egykorú kémjelentés alapján: „Ellenünkben vagyon Endréd az Balathon keszy (sic!) vagion beslia lovagh 40 eg agaságh alatt, gyalogh vagion 80 három agasagh alatt. Vagion keth vayda benne. Mindenestül ky jühetnek 140. Ezek a simontornjay bekhez valók. Hidvegh vagion lovagh beslia 40. Eg agaságh alatt az gjalogh 40. Ket merfeld hozzánk. Ezek is Simontornjahoz valók. . . .Ellenünkben vagion Koppan ket merfelden vagion, vagion fe (fő) Izpahya benne 60. az bek fel ülhet es ky iöhet lovaggal 500. gjalog vagion 80. beslia lovagh 80. Bolondvar ez bekseghez, vagion lovagh 60. ket agasagh alatt, gjalogh 80 keth agasagh alat. Karad ez begsegh alatt, vágjon fizeteőnek 25. Lak ez beksegh alatt, lovagj 60 ket agasagh alatt, gialogh 100." 28 A bécsi Haditanács 1569-ben kiküldte Giulio Turco itáliai hadmérnököt a Duna—Balaton közi főkapitányság végházainak műszaki felülvizsgálatára. Az általa felvett alaprajzok a bécsi Hadilevéltárban maradtak fenn, azokat Pataki János fedezte fel, és először ő tette közzé. Az alaprajzok között maradt fenn a vázsonykői végház alaprajza is. Giulio Turco többször ismertetett és közzétett alaprajzát nem ismertetem, hisz ezzel csaknem minden vázsonyi monográfia foglalkozik. Éri István az alaprajz és a vázsonyi várfeltárás tanúsága szerint a középkori várkastély végházzá való átalakítását a következőképpen írja le: Az első legsürgősebb feladat a külső, viszonylag védett várfalaknak az ágyútűz elleni védelme volt. A költségesebb falvastagítás helyett, kb. 2 méter magasságú földfallal hányták be körös-körül a várfalak tövét. A földhányást a várfalaktól 3—4 méterre sorban levert cölöpsorral és vesszőfonással rögzítették. Az erődítésnek ezt a formáját már Turco alaprajza is jelzi, ez tehát a XVI. század közepén készült. Jóval azután végezhették el a kapuvédömű átalakítását. A végvári időszakban nyilván ez volt a védelem legerősebb pontja. A munka során bontották ki az első és második emeleti védőfolyosókat. A veszélyeztetettebb déli oldal elé két méternél is vastagabb, alul teherhárító ívvel tökéletesen megoldott kőfalat
