Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Zsiray Lajos: A vázsonykői végvár története
hogy ahol a varsányi (Warschon) várról vagy annak örseregéről olvasunk, ez alatt a vázsonyi vagy vázsonykői végvárat kell érteni. 2 Vázsonykő vára a török hódoltság alatt állandóan és megszakítás nélkül magántulajdonban volt. A XVI. században — amikor a vár végvárrá lett — a klyzi Tuskanics, illetve Ruzsnovics család volt a vár tulajdonosa. A család Kinizsyné Magyar Benigna második férjének Kamicsáczi Horváth Márknak volt rokonsága. Horváth Márk halála után jelentkeztek, mint osztályos atyafiak, a várat azonban csak I. Ferdinánd királytól kapták meg új adományként 1539-ben, amikor is a király hűséges szolgálataikért Vázsonykői Horváth Jeromosnak és Péternek, meg néhai Klyzi Horváth Máté fiának Gáspárnak új adományként adja a birtokukban lévő Vásonkő várát, nemkülönben Csepely, Bakonyherend, Alsóbarnag, Nagyszőlős, Kerta falvakat, Kabtelke pusztát, a felsödörögdi birtokrészt, a Tisza menti falvakat és Adonyt, az ottani nemesi kúriával. Vázsonykő tulajdonába a fehérvári keresztesek konventje azonban csak Horváth Pétert és Gáspárt iktathatta be, mert Jeromos időközben meghalt. A dalmát származású család az adományozás után teljesen elmagyarosodott. Régi családi nevét elhagyta, és felvette a Horváth családnevet vázsonykői előnévvel. A család tagjai a XVI. századtól kezdve vázsonykői Horváth néven leveleznek a nádorral és egyéb országos méltóságokkal. Később előfordul, hogy adóösszeírásokban elmarad a Horváth családnév, és a családot Vázsonyi néven említik. Az ismétlődő török becsapások miatt az 1543. évi VII. törvény megállapítja, hogy a várak tulajdonosai nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy váraikat megerősíthessék, és ezért kérik a rendek a királyt, hogy küldjön a várakba megfelelő, erős őrséget. I. Ferdinánd király 1547. november 25-ére Nagyszombat városába országgyűlésre hívta a rendeket. Ennek az országgyűlésnek tárgya a magyar véghelyekröl való gondoskodás volt. Az országgyűlés határozata alapján az 1547. évi XVI. törvény Vázsony őrségét 6 lovas és 10 gyalogos katonában állapította meg. Ugyanakkor Tihany 24 lovast és 16 gyalogost, Döbrönte pedig 5 lovas őrséget kapott. Vázsonykő őrségének létszámáról a következő adat 1550-ből van. A vár őrsége ekkor 20 huszár és 50 gyalogos, Tihany őrsége ugyanekkor 40 huszár és 50 gyalogos, Cseszneké pedig 20 huszár és 100 gyalogos. Egy további adat azt mondja, hogy a generálisnak 1500 huszárjából és 1000 gyalogosából Vázsony még 6 huszárt és 10 gyalogost kapott. így tehát az őrség 1550. évi végleges létszáma: 26 huszár és 60 gyalogos. 3 A török hódoltság alatt a vázsonykői vár magántulajdonban volt, a várat azonban királyi őrség őrizte, benne a király fizette a hadat. Valószínű azonban, hogy kezdetben — mint más végházakban is — a király, illetve
