Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

adnak lehetőséget az ősszehasonlitásra. így az 1488-ban 16 forint adóval terhelt Maros faluban 1487-ben közelebbi minősítés nélkül 26 jobbágytelket vettek számba. DF 201498. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Maros 16.) 45. 1474: 4. és 1478: 4. tc. (Magyar Törvénytár I. 374, 380. Vö. Hoiub: Zala megye, 291, 294.) Az 1482. évi kiadatlan végzésekre lásd DL 45920. Vö. DF 201471. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Veszprém eccl. et capit. 61.) Lásd még a 34. jegyzetet. Veszprém megyében 1494-ben a szegények 106 forint adóját engedték el, mert nem volt három forint értékű vagyonuk. Engel: Geschichte I. 27. A zsellérekre vonatkozólag lásd még a 41. jegyzetet. 46. Mátyás király 1490. január 26-i oklevelében a Komárom megyei Almás birtok jobbágyának olyan kiváltságot ad, hogy domumseu fundum curie és személyét, valamint utódait és szőleit minden adó alól felmenti. Zichy okmánytár XI. 523. Formuláskönyvben kivonatosan és keltezetlenül fennmaradt oklevelében pedig megparancsolja adószedőinek, Bihar megyének és a megye valamelyik mezővárosa elöljáróinak, hogy az oppidum két lakójától racione domus et lundi curie semmiféle királyi adót ne szedjenek. Országos Széchényi Könyvtár, FM/1. 2848. (Pécsi Püspöki Könyvtár, DD. III. 19. 44.1.) A formuláskönyvre Szelestei N. László hívta fel a figyelmemet, amiért ezúton is köszönetet mondok. A király 1489ben azért mentette fel Győr város lakóit hat évre az adóktól, mert házaik leégtek. DL 39324. A győri leégett házakra vonatkozó mentességet az 1494. évi számadás is említi. Engel: Geschichte I. 29—30. A házak Mátyás király uralma alatti megadóztatását érinti Juhász Lajos: A porta története 1526—1648. (továbbiakban: A porta története) Századok 70 (1936), 501—503. A pápai nuncius 1462 táján készült jelentése és Mátyás király követének 1476. évi beszámolója is házak megadóztatásáról szól. Fügedi: Mátyás király, 485, 487. Vö. a 148. jegyzettel. 47. Vö. Szabó: Magyarország népessége, 74—77. 48. A hódoltság idején, miként a középkorban is (Sopron vármegye oklevéltára II. 470.), az említett hat Veszprém megyei helységen kívül a Sopron megyei Dór is a tapolcaföi vagy — amint másik településéről ekkor nevezték — vecsei székhez tartozott. Bedy Vince: A győri székesegyház története. Győr, 1936. (Győregyházmegye múltjából 1.) 69. 49. Az 1524. évi urbárium jelzetét lásd a 43. jegyzetben. Vámoson egy nemes szerepel az adózók között, s az urbárium az itteni telkeket nemesi telkeknek mondja. Valószínűleg a korábban itt élő prédiálisok [Csánki III. 258.) nyomaként. Az ősiben és Veszprémben lakó 16 prédiálist említi Hoiub: Egyházi nemesek, 22. Vö. fJő: Egyházi nagybirtok, 33. A veszprémi káptalan Veszprém megyei prédiálisai (prediales jobagiones) a XV. század derekán Peremarton és Papkeszi falvakban laktak. DF 201325. (Veszprém káptalan magánlevéltára, Veszprém eccl. et capit. 41. Az adatot Gutheil Jenő kéziratos Veszprémi Okmánytára alapján ismerem.) Számuk aligha haladta meg a püspöki prédiálisokét. A bakonybéli apátság egyházi nemesei Noszlopon éltek, 1449-ben hármat említenek közülük. Sörös Pongrácz: Bakonybéli regesták a XV. század első feléből. Történelmi Tár 4 (1903), 372. Vö. PRT VIII. 155. A pannonhalmi apátság Veszprém megyei prédiálisairól a XV. századból nincs adatunk. PRT III. 258—270, 291. 50. DF 201503. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Veszprém eccl. et capit. 63.) 51. Kálmáncsehi pályájára lásd Kubinyi: Kincstári személyzet, 30. Préposti kinevezéséről és előző méltóságáról, a fehérvári Szent Miklós és Péter káptalan prépostja címéről tájékoztat DL 17563. 52. Csánki III. 238, 249, 281. 53. Helytörténeti lexikon, 238, 341. Nézetét átveszi a Régészeti topográfia II. 121, 173. 54. Wertner Mór: Fodor István boszniai s szerémi püspök családi történetéhez. Turul 30 (1912), 82. Vö. Bónis GYörgy: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, (továbbiakban: Jogtudó értelmiség) Bp. 1971. 334. Somorjai Fodor István préposti címét, mint később személynöki méltóságát, minden bizonnyal rokonától és elődjétől, a fehérvári prépostból közben győri püspökké lett Nagylucsei Orbán kincstartótól vette át. 55. Bónis: Jogtudó értelmiség, 316—317, 319, 323, 327—328. Móré Fülöp 1489-ben kétségkívül nagykorú, de nem prépost. DL 27554. 56. Tóth-Szabó Pál: A jászói konvent mint hiteles hely a középkorban. Turul 21 (1903), 115., Uö: Jászó a főkegyúri jog történetében. Századok 39 (1905), 232—233., Spilka Lőrinc: Jászó története 1243-tól 1552ig. A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert-gimnáziuma magyar tagozatának és Szent Norbert-nevelőintézetének évkönyve az 1942—43. iskolai évről. Gödöllő, 1943. 440—441., Kolosi és Cseleji Kolosy István: A kálnási Kálnássy család. Turul 23 (1905), 159., Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története. II. Nagyvárad,