Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

a középkori magyar jogban, (továbbiakban: Hűbériség) Kolozsvár, [1947.) 212. A tapolcafői prédiális szék működésének emléke 1470-ből: DL 65562. Kiadása: Sopron vármegye története. Oklevéltár. (továbbiakban: Sopron vármegye oklevéltára) I —II. Szerk.: Nagy Imre. Sopron, 1889—1891. II. 470. Említi Bónis: Hűbériség, 212. 127. jzt. Lásd még a 38. jegyzetet. A tapolcafői székhez tartozó települések Győr, Sopron és Veszprém megyében feküdtek. DL 84764. Vö. a 48. jegyzettel. 37. Hoiub József: Az egyházi nemesek jogállása a középkorban, (továbbiakban: Egyházi nemesek) Bp. 1947. (Különlenyomat a Regnum 1944—1946. évfolyamából.) 14— 15. Bónis: Hűbériség, 213—214. A lajstromból megállapítható, hogy a prédiálisok nem ,,az egytelkes nemesek módján" adóztak, amint az utóbbi helyen olvasható. 38. A győri püspökség prédiálisainak 1498. évi panasza a korábbi adómentességük megsértése miatt: DL 84764. (Üjkori másolata: DL 39199.) Vö. DL 45291. A veszprémi püspökség Zala megyei prérüálisai 1488 tavaszán nyilván adómentességük megsértése miatt igazoltatták a megyével, hogy emberemlékezet óta nem adóztak. DF 200558. (Veszprémi püspökség levéltára, Szentbenedekál 7.) Vö. Hoiub. Zala megye, 282. 39. A szentgáli, horhi és németi királyi vadászok helyzetét jól jellemzi, hogy Veszprém megye hatósága 1470-ben, bár a nem nemeseket jelölő providus titulussal illeti őket, királyi vadászoknak s nem jobbágyoknak nevezi a három település lakóit. DL 102568. Állapotuk mellett feladatukat is említi V. László 1456. évi oklevele. Ebben a király fidefibus nostris circumspectis et prudentibus viris venatoribus et condicionariis nostris in Zenthgal commorantibus megparancsolja, hogy az ajkai nemeseknek a bakonyi hegyekben és erdőkben elfogott állatait és familiárisaik ugyanott elszedett javait adják vissza, mert jóllehet a bakonyi hegyek és erdők őrzését bízta reájuk, az ajkai nemeseknek is megengedte azok használatát. DL 66273. 40. Szabó: La répartition, 13. 48. jzt. Vö. Uő.: Falurendszer, 193. 41. A zsellérek adózására lásd 1478: 4. tc. (Magyar Törvénytár I. 380. Vö. Szabó: Magyarország népessége, 79.), DL 59802., Sopron város oklevéltára 1/6. 123. 42. DL 18145. A székesfehérvári káptalannak Guti Ország Mihály nádor 1477. december 1-i oklevelére tett 1478. november 24-i jelentésében a Veszprém megyei birtokok között szerepel még a hántai préposttal peres Vizslás (Hántavég), a birtokrész Szentkirály, az Oszlop tartozékát képező Koromlatelek prédium, továbbá három újabb szerzemény: Szentlászló, Kenyéri és Nyék. Az utóbbi három birtokot nem osztották meg, és ezért fel sem mérték. A birtokrész Szentkirály és a Hanta részének tekinthető Vizslás adatait nem hasonlítottuk össze az 1488. évi lajstrommal, ahol Szentkirály és Hanta osztatlan birtokként s nem birtokrészként szerepel. Az oklevél különbséget tesz az épülettel biró és az épület nélküli lakatlan telkek között, összeállításunkban erre nem voltunk tekintettel, a két típus összesített adatait közöltük. Oszlop esetében a forrás előbb 13 lakott fél telekről, majd az osztozásnál két negyed telket említ. Ezért a 13 fél telek helyett táblázatunkba 12 fél és 2 negyed telket vettünk fel. Az oklevél a telkek egy részénél az akkori vagy az egykori birtokos jobbágy nevét is közli. Ezekben az esetekben zömmel egyetlen személyt szerepeltet birtokosként. Összehasonlításképpen megemlítjük, hogy a somlói uradalom 1498. évi leltárában Doba 41, Berzseny pedig 30 lakott telekkel szerepel. Lásd a 150. jegyzetet. Az 1478. évi forrást Csánki (III. 204. és passim) is használta, Szabó: Magyarország népessége, 74. pedig az országos telekátlag kiszámításánál hasznosította. Szabó: La répartition, 13. 48. jegyzetben Veim, Nagyréde, Börzse és Vámhegy 1478. évi lakott telkeinek számát veti egybe 1488. évi adójukkal. 43. DF 276080. (Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien. Hungarica, Faszikel 1. fol. 100—145.) A lakatlan telkeket az összehasonlításnál mellőztük, mert az 1524. június 27-i urbárium nagyságrendjüket nem közli. A fajszi, vámosi, a Veszprémhez tartozó Szentmiklós utcája nevű, továbbá a veszprémi birtokrész adatait jelentéktelenségük, Csóta birtokét pedig az urbárium befejezetlensége miatt nem vetettük össze 1488. évi adójukkal. Az értékes forrást feldolgozta Hoiub József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén, (továbbiakban: Egyházi nagybirtok) Pécs, 1943. Az urbáriumot Szabó: Magyarország népessége, 74. az országos telekátlag kiszámításánál hasznosította. Szabó: La répartition, 13. 48. jegyzetben ösi 1524. évi adatait vetette egybe 1488. évi adójával. Szabó István itt és a 42. jegyzetben említett összehasonlítása alapján állapítja meg, hogy az 1488. évi adólajstromban a forintos adó kivételképpen még a jobbágy gazdaságot, a portával azonos jobbágyháztartást terheli. Vö. Szabó: Falurendszer, 193. 44. Lukcsics: Vásárhelyi apácák, 55—58. — A több település adatainak egybevetésére alkalmas források mellett akadnak olyanok, amelyek egy-egy település esetében