Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

102595. Vásárhelyről a győri káptalan 1473. évi oklevelében hasonló minősítés olvasható: „ad opidum Wasarhel vocatum, locum scilicet sedis íudiciarie dicti comitatus Wesprimiensis". DL 26006. Már Csánki III. 215, 217. Vásárhelyt, illetve Veszprémet tartotta a törvénykezési ülések székhelyének. A leveldi hetivásár napja 1409. évi adat szerint csütörtök (feria quinta) volt. PRT VIII. 428. (A vásár napja nélkül említi Csánki III. 213.) A 15. század második felében 1454. évi adat szerint viszont \étfón (feria secunda) tartották a vásárt. PLT X. 663. A leveldi megyei összejövetelek (lásd az előző jegyzetet) többnyire a hétfői vásárnappal estek egybe A szomszédos Zala megyében a törvénykezési ülések időpontja a helybeli vásárokhoz igazodott. Hoiub: Zala megye, 222. Veszprém megye 1542. évi adólajstromában Warasleweld (Városieveid) mint ,,

locus congregationis", Vásárhely pedig mint „locus sedis" szerepel. Az összeírás rajtuk kívül „sedis Wespremiensis"-t is említ. A podmanini Podmaniczky- család oklevéltára. (továbbiakban: Podmaniczky oklevéltár) III. Közzétette, családtörténeti bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Lukinich Imre. Bp. 1941. 226. 20. Kinizsi Pál az általános gyakorlatnak megfelelően familiárisaként említi Hidegkúti Farkas Antal alispánt. DF 201502. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Veszprém metalia 3.) A leveldi törvényszéken Farkas Antal elnökölt. DL 46115, 66330.. DF 201497. (Veszprémi káptalan magánlevéltára, Jutás 36.), DF 207947. (Pannonhalmi rendi levéltár, Capsarium 57. A2. no 1126. Vö. Sörös: Bakonybéli regesták, 383.) 21. Hogy az adószedés székenként történt, az egyebek mellett (lásd a 121. jegyzetet) megállapítható a dikátorok elég jól rekonstruálható útvonalából: mindkét kerületben a székhely vagy közvetlen határa (Vásárhely, illetve Szenttamásfalva) volt az első és az utolsó állomás. (Vö. a 19. jegyzettel.) Az útvonalra lásd Eri István térképét: Településtörténeti vázlat, 202. Arra a lajstrom nem ad semmi támpontot, hogy az adószedők hogyan végezték munkájukat. Lehet, hogy közösen jártak el előbb az egyik, majd a másik székben, vagy külön-külön és párhuzamosan dolgoztak: míg az egyik dikátor a veszprémi, a másik a vásárhelyi kerületben vetette ki és hajtotta be az adót. A két alaplehetőség közül azért választottuk az utóbbit, mert ez feleannyi időt vett igénybe, mint a másik. Választásunk helyességét igazolja az 1494. évi adat. Lásd a 121. jegyzetet. 22. Az előző évben, 1487-ben is Szent Márton napja körül volt az adószedés. DL 48754. 23. A megye szerepét az egyforintos adó behajtásában részletesen tárgyalja Hoiub: Zala megye, 288—298. 24. A solvit jelet széleskörűen használták. A kúriai kiadványokon a bírósági oklevelek lemásolásáért és meg pecsété léséért járó illeték beszedését tanúsítja. Bonis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV században. Levéltári Közlemények 34 (1963), 201-213. 25. Thallóczy Lajos: Adatok a magyar pénzügyi kezelés történetéhez. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 2 (1895), 119—120. Volt időszak, amikor a rovásnyélért maximum 2 dénárt kellett fizetni. 1478:4. tc. Magyar Törvénytár. (Corpus Juris Hungária) Szerk.: Márkus Dezső. 1000—1526. évi törvénycikkek, (továbbiakban: Magyar Törvénytár I.) Bp. 1899. 380. Vö. 1481: 6. tc. Uo. 390. 26. így járt el 1494. július 31-én a vásárhelyi szék nemesi egyeteme (universitas), amikor megbírságolta a hátralékos földesurakat és egytelkes nemeseket. DL 102657. 27. Veszprém megye comesei, nyilván a főispán, esetleg főispánok, amennyiben a megye honor ját ketten kapták meg (DF 200582. = Veszprémi püspöki levéltár, Jus supremi comitis comitatus Vesprimiensis 3.), és familiáris alispánjai, továbbá a négy szolgabíró közös salláriuma 1494-ben és 1495-ben egyaránt 28 forint volt. A megyei választott nemesek munkájukért 1495-ben összesen 26 forintot kaptak. Engel: Geschichte I. 26, 131. 28. Lásd a 16. jegyzetet. 29. Solymosi László: Árpád-kori helyneveink felhasználásáról, (továbbiakban: Arpád-kori helyneveink) Magyar Nyelv 68 (1972), 185—186. 30. A megye járásait a lajstrom alapján Eri István rekonstruálta: Településtörténeti vázlat, 201. Rajzát továbbfejlesztve és pontosítva készítettem el a megye közigazgatási térképét. A határok megrajzolásánál többnyire a mai településhatárokat vettem figyelembe. Ez némi pontatlanságot okoz. Hasonlóképpen az is, hogy a járáshatárok menti puszták és más lakott helyek (pl. Bakony bél) csak önkényesen sorolhatók egyik vagy másik járásba, mert a lajstromban — nem lévén adóköteles helységek — nem szerepelnek. A középkori forrásból egyelőre nem ismert, Csánki által nem említett Komárom — a mai Mező- és Lajoskomárom — hovatartozását az újkori térképekkel összhangban Veszprém megye 1542. évi adólajstromának Komar adata döntötte el. Podmaniczky oklevéltár III. 233. 31. Tamás István, aki Éri isrvdnnal folytatott beszélgetését merészen kiszínezve ro\