Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

Jegyzetek 1. Bakács István: A dicalis összeírások, (továbbiakban: összeírások) A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1957. 62. és 79. 9. jzt. Megyei adószámadás nyilván sokkkai több maradt fenn. Kubinyi András: A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig, (továbbiakban: Kincstartók) Levéltári Közlemények 28 (1958), 47. 99. jzt. 2. Közülük adott ki néhányat Thallóczy Lajos: A kamara haszna (lucrum camerae) története kapcsolatban a magyar adó- és pénzügy fejlődésével. Bp. 1879. 172—194. Zala megyéből a kapornaki járás 1513. évi adóösszeírása maradt meg. Hoiub József: Zala megye története a középkorban, (továbbiakban: Zala megye) I. [Pécs), 1929. 298. Győr megye három járásának kivonatos adóösszeírását ismerjük 1518-ból. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: DL) 25024. 3. DL 28340. 4. Alapi Gyula: Komáromvármegye levéltárának középkori oklevelei, (továbbiakban: Komáromi levéltár) Komárom, 1917. 103— 107. 5. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, (továbbiakban: Csánki) III. Bp. 1897. 201 — 293. Az összeírás Tálodra, illetve Tengerdre vonatkozó adatait Zala, illetve Fejér megyénél közli. Uo. 114, 353. Olvasati nehézségekre a 202. lap jegyzetében hivatkozik. (Vö. a 117. jegyzettel.) Az 1494. és 1495. évi királyi számadáskönyv Veszprém megyét illető részét lásd a függelékben, illetve Johann Christian von Engel: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer, (továbbiakban: Geschichte) I. Halle, 1797. 26—27, 131 — 132. 6. Csánki Dezső után az eredetit elsőként Sörös Pongrác használta: A pannonhalmi Szent-Benedek rend története, (továbbiakban: PRT) Szerk.: Erdélyi László. I —XII. Bp. 1902—1912. VIII. 172—175. Általában Csánki adatait veszi át IIa Bálint —Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona, (továbbiakban: Helytörténeti lexikon) Bp. 1964. 16. és passim. Néhol azonban kétségkívül az eredetit is használta, és pontosította Csonki adatait. Uo. 262: Mencshely, 292: Nemesvámos, 333: Podár, 367: Takácsi, 373: Tokháza, 380: Ugod, 384: Vanyola. 7. Magyarország régészeti topográfiája, (továbbiakban: Régészeti topográfia) Főszerk.: Gerevich László. I —IV. Veszprém megye régészeti topográfiája. Bp. 1966— 1972. II. 232. A javítás Pataki Vidor másolatán alapul. Erre — amint az a mezővárosok összevont adójából kikövetkeztethető — korábban rájött István Szabó: La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villages, dans les années 1449— 1526. (továbbiakban: La répartition) Studia Historica. Bp. 1960. 13. 8. Éri István: Veszprém megye középkori településtörténeti vázlata, (továbbiakban: Településtörténeti vázlat) Veszprém megyei múzeumok közleményei 8 (1969), 201. Sajnos, a 9 helység nevét nem közli. Térképéről (Uo. 200.) megállapítható, hogy Bakonygyepesre és Kenése, Várpalota, Bársonyos, Nyárád, Bakonyjákó és Doba mai határában fekvő egy-egy középkori településre, továbbá Pápa mai területének két elpusztult helységére gondolt. Vö. Régészeti topográfia II. 52, 217, Uo. III. 34. 89, Uo. IV. 28, 187— 188, 205—206. Régészeti topográfia IV. 28. helyesen mondja, hogy Jár (Járiföld) kimaradt a lajstromból, de nem lehetett lakatlan. Az összeírás szerint Felsökamond földesura Baracza László volt, akit teljes nevén Jári Barqc Lászlónak hívtak. DL 46057. Vö. Csánki III. 237, 264. Minden valószínűség szerint Járón lakott, amely azért nem került bele a lajstromba, mert ott adóköteles jobbágy ekkor nem élt. 9. Szabó: La répartition, 13., Szabó István: A falurendszer kialakulása Magyarországon. (X—XV. század) (továbbiakban: Falurendszer) Bp. 1966. 193. és 198. A 266 helység tulajdonképpen a lajstrom 269 településének felel meg, mert Szabó István a tíz mezőváros sorába 13 települést vett föl, mivel Nagy- és Kisjenőt, valamint Nagy- és Kisleveldet egy mezővárosnak tekintette, Veszprém város adótételéhez pedig hozzászámította a váraljai települést, Szenttamásfalvát is. Ugyanakkor meglepő módon Csánkit némileg korrigálva továbbra is a megye 353 településével számolt. Szabó: La répartition, 13., Szabó István: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között, (továbbiakban: Magyarország népessége) Magyarország történeti demográfiája. Magyarország népessége a honfoglalástól 1849-ig. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1963. 69. Helytörténeti lexikon, 52. szerint 1488ban a megyében 279 lakott település és 96 puszta volt. 10. Szabó: Magyarország népessége, 89. Vö. Uö.: Falurendszer, 198. 11. Éri: Településtörténeti vázlat, 209. Bár külön nem hangsúlyozta, lényegében Csánki Dezső is tudta, hogy az egytelkes nemesek fél forinttal adóztak. Csánki III. 222: Bercsháza, 239: Kökeháza, 253: Szentkirályszabadja és passim. Az egytelkes ne-