Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

nak a jogával. De 1121-ben és 1164-ben az Atyusz-nemzetség két Mura vidéki birtokán, továbbá 1158 körül a Bars megyei Szántón, Adorján fia István földjén is laktak hospesek.

26 Söt, 1192-ben Monoszló nembeli Makariás szolnoki ispánnak is voltak hospesei, akik piaccal rendelkező birtokán, a Körös megyei Monoszlón a zágrábi hospesek (latinok) szabadságát élvezték.

27 A jellemzőek azonban a Sopron megyei Mihály (a mai Mihályi) vagy a Zala megyei Kál viszonyai voltak. A Csáknemzetség Mihály prédiumán 1198 és 1231, illetve 1237 között változatlanul servusok, libertinusok laktak annak ellenére, hogy 1223-ban Csák nembeli Miklós II. András királytól engedélyt és kiváltságot kapott Mihály hospesekkel való betelepítésére. Kálón, az Atyusz-nemzetség birtokán, 1164 és 1249 között mutatható ki a libertinusok jelenléte. Közben mindössze annyi változás történt, hogy Sol ispán, amikor 1227-ben Kál falu egy részét a veszprémi egyháznak adományozta, kilenc libertinust jobbággyá tett azzal a szabadsággal, hogy saját lovukon szolgáljanak az egyháznak. A falu másik részében azonban továbbra is libertinusok éltek, akiknek felszabadítására csak 1249-ben került sor.

28 Hasonló volt a helyzet az egyházi nagybirtokon is. Színes úrnő a hospesek felfogadására és elbocsátására vonatkozó jogát 1146-ban átruházta a pannonhalmi apátra.

29 Mégis a pannonhalmi egyházi nagybirtokon a hospesek csak 1233 előtt jelentek meg. A Vág mentén lakó salai jobbágyok 1233-ban azért tettek panaszt Uros apát ellen, mert a jobbágyi szolgálat mellett a hospesek adóját (tributa hospitum) is követelte tőlük, s földjüket a jövevényeknek (advenis) adta.

30 Ugyanebben az évben fogadta vissza az esztergomi egyház Szebelléb nevű Hont megyei falujába a lázadás miatt elűzött német hospeseket, és ez alkalomból egyezséget kötött velük. A hospesek jogait és kötelezettségeit megszabó egyezséget a felek kérésére II. András király erősítette meg s foglalta írásba. A hospesek eszerint meghatározott adóval tartoztak az egyháznak, plébánost tarthattak és bírót választhattak, aki a kisebb ügyekben egyedül, a nagyobbakban pedig az esztergomi káptalan képviselőjével: prépostjával vagy kanonokjával együtt ítélkezett.

31 Az 1233. évi szebellébi oklevéllel voltaképpen azoknak a kiváltságleveleknek a sora kezdődött meg, amelyek a korábbi gyakorlattól eltérően nem a király, hanem valamelyik egyházi birtokos már meglevő vagy leendő településének lakóira vonatkoztak, azok jogait és kötelezettségeit rögzítették.

32 A kiváltságleveleknek ez a típusa, amely a prédiumos gazdálkodás felbomlásával, a belső migráció fokozódásával, a szolgálónépek társadalmi emelkedésével: a hospesközségek széles körű elterjedésével függött össze, a világi nagybirtokon a tatárjárás után jelent meg. A Bars megyei Keresztúr 1246-ra datált hospeskiváltságát nem tekintve,

33 világi birto-