Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Hospeskiváltság

el.

9 Számuk IV. Béla uralkodása idején (1235—1270), főleg a tatárjárás után vált jelentőssé.

10 A települések lakóit vagy azok egy csoportját illető XIII. századi kiváltságlevelek nagyobbrészt hospesekre (vendégekre, telepesekre), polgárokra (civisekre), illetve ilyen helyzetűnek tekintett, ilyenné vált vagy tett lakosságra, kisebbrészt pedig a tőlük eltérő, sajátos helyzetű különféle királyi népekre vonatkoznak. Az utóbbiak közé tartozik a Győr megyei Árpás besenyőinek 1224-ben, a győri várhoz tartozó Écs, Nyúl, Ság és Tarján királyi szőlőműveseinek 1240-ben, a liptói és turóci királyi népek három helységének 1257-ben, a Vas megyei Monyorósd (utóbb örimagyarósd) királyi őreinek 1270-ben kelt szabadságlevele." A nagyobbik csoportot alkotó kiváltságlevelek tartalmuk szerint városprivilégiumokra és hospeskiváltságokra oszthatók. E két típus megkülönböztetésében a kiváltságolt népesség elnevezése vagy a település minősítése nem mérvadó; a városprivilégiumok a gazdasági és egyházi téren, valamint a határhasználatban más-más módon (vásártartás, vámmentesség, árumegállító jog, plébánosválasztás, erdőhasználat stb.) és eltérő mértékben megmutatkozó előnyökön túl alapvetően a földesúrhoz való viszony (bíráskodás, úrbéri szolgáltatások)' tekintetében haladják meg a hospeskiváltságokat. Míg a városprivilégium alapján a kiváltságolt telep bírája minden kisebb vagy nagyobb polgári és büntetőperben ítélkezhet, addig a hospeskiváltság a község elöljáróját csak kisebb ügyek elbírálására hatalmazza fel, s bár az utóbbi is lényegesen könnyít a lakosság szolgáltatásain, a városprivilégium rendszerint e téren is kedvezőbb helyzetet biztosít. Az előnyök abból erednek, hogy valamennyi városprivilégium megszünteti az illetékes megyei ispán felügyeleti jogát, és a kiváltságolt lakosság felett gyakorolt joghatóság felszámolásával megszűnnek a megyei ispánnak az igazgatással, igazságszolgáltatással és a szolgáltatásokkal kapcsolatos jogai; a közösség egyfajta immunitásban részesül. Telekrendszer, végrendelkezési jog és ingatlanforgalom szempontjából viszont nincs különbség városprivilégium és hospeskiváltság között.

12 A megyei ispán hatalmának korlátozása — miként kinevezése és elmozdítása — az uralkodó jogköre volt.

13 Ennek megfelelően a XIII. századi városprivilégiumokat uralkodók (a királyi család tagjai) adományozták alattvalóiknak, a királyi birtok népeinek.

14 Látszólag kivételt képez ez alól a szlavóniai Körös és az erdélyi Dés városprivilégiuma. Közvetlenül egyiket sem földesura, a király, hanem a territoriális hatalmat élvező Gut-Keled nembeli István, szlavón bán, illetve Ákos nembeli Ernye, erdélyi vajda (bán) mentette föl a megyei ispán joghatósága alól. Mindkét település azonban hamarosan megkapta kiváltságlevelének királyi jóváhagyását. Körös 1252. évi privilégiumát a bán kérésére 1253-