Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

kedtek. Az adószedők ezeket két önálló teleknek tekintették, és a maguk módján felléptek az adózók törekvése ellen: a különös indokkal fizetetlenül hagyott összeget felvették a számadásuk behajtatlan tételei közé. A dikátorok így éppen azzal a középkor végén is legfeljebb csak szórványosan jelentkező felfogással szegültek szembe, amelyet az Ernuszt-féle számadások kapcsán bíráltunk, miszerint (átlagosan) két telek vagy háztartás felelt volna meg egy portának. Vitán felül áll, hogy a portát 1488 után is a telek szinonimájaként használták. Csakhogy melyik sessio-fogalom szinonimájaként? A középkor legalább kettőt ismert. A források igen gyakran minden megkülönböztetés nélkül csak azt tüntették fel, hogy egy-egy birtok vagy birtokrész hány sessióból állt. A külső tartozékokra, a teleknagyságra ilyenkor nem ügyeltek, a beltelek értelmű sessiók számbavétele elégséges volt, mert a helyi meghatározottságú határbeli szántók és rétek amúgy is hozzájuk tartoztak. Ebben az esetben a sessio a beltelek, a házhely fogalmával volt azonos. Jelölhetett akár külső tartozékok nélküli zsellérhelyet is. Máskor viszont, amint az 1478. évi osztozásnál vagy az 1524. évi urbáriumban láttuk, a földesurak és az utóbbinál a jobbágyok érdeke is megkívánta, hogy tekintettel legyenek a korántsem egyforma külső tartozékokra is. Az egyes településeken belül ezek nagysága szerint minősítették a telkeket: egész-, fél- és egyéb résztelket különböztettek meg. A sessio-fogalom ezúttal az egész gazdaságot, a beltelket és külső tartozékait egyaránt felölelte. A két felfogás közti különbséget egy példával tehetjük szemléletessé. Az 1478-as osztálylevél Berzseny 38 fél- és 6 negyedtelkéröl, az 1498. évi leltár pedig 30 lakott telkéről tájékoztat.

lot) Az utóbbiból nem, míg az előbbiből megállapíthatjuk, hogy a falu telki állománya húsz és fél egészteleknek felelt meg. A porta-fogalom 1488 után is a külső tartozékoktól, a teleknagyságtól független sessio-fogalommal esett egybe. Ez következik abból is, hogy a számadás a tűzkárt szenvedett négy faluban csak sessiókat említ, pedig azokban — mint Berzsenynél láttuk — különböző telkek léteztek. Az Ernuszt-féle megyei számadások az 1488. évi lajstromhoz hasonlóan kétféle: egy-, illetve félforintos kulcs szerint fizető háztartások adóiról tájékoztatnak. Az eltérően fizető háztartások adóját azonban nem különítik el egymástól, csupán azt az összeget tüntetik fel — olykor önálló tételként —, amelyet az egytelkes nemesektől nem hajtottak be. Ezért az Ernuszt-féle megyei adóösszegek alapján az adózásra alkalmasnak vélt háztartások számát közvetlenül nem állapíthatjuk meg, legfeljebb szeren-