Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)

Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások

ajánlást megelőző, illetve az 1495. évi budai adómegajánlást követő ciklusra vonatkozót. Az előbbiben az 1493 őszén tartott budai, az utóbbiban az 1495 őszén összeült szegedi országgyűlés rendelte el az adószedést.

142 Ennek ellenére elég pontosan megállapíthatjuk a három számadáshoz kapcsolódó adózás módját is. Elterjedt nézet szerint az Emuszt-féle megyei számadásokban minden egyes forint egy portát, illetve — pontosabb megfogalmazásban — egy jobbágy- vagy egytelkes nemesi portát képvisel, s minden portára országos átlagban két háztartás jut.

143 A megyék adója tehát a porták, kétszerese pedig a háztartások számával volt azonos. Eszerint Veszprém megye 1495 nyarán kirótt 3501 forint adója 3501 portának és kétszer ennyi — 7002 — jobbágy-, illetve egytelkes nemesi háztartásnak felelt volna meg. Az utóbbi szám — tekintettel a kettes szorzó országos átlag voltára — maga is átlagszám; a valóságban ennél több, de ennél kevesebb háztartás is lehetett a megyében. A fenti állítás próbáját könnyen elvégezhetjük. Mindössze szembesítenünk kell az 1495. évi adatokat az 1488. évi adólajstromból nyert megfelelő tételekkel. 1488-ban Veszprém megye 4288 forint adója 4073 portát és 430 egytelkes nemesi kúriát, illetve ugyanennyi — összesen 4503 — háztartást képviselt. A különbség óriási: a két adózás közt eltelt hét év alatt a megye adója 18,4% -kai, portáinak száma pedig 22,3% -kai csökkent, miközben háztartásainak száma (átlagosan) 55,5% -kai nőtt. Ráadásul az adózásra alkalmasnak ítélt háztartások száma éppen akkor növekedett volna, amikor- Hunyadi Mátyás halálát követően az események — mint láttuk — éppen az ellenkezőjét kellett volna, hogy kiváltsák. Ekkora és ilyen változást még egy gyökeres adóreform — a porta-fogalom mélyreható megváltozása — sem indokolna. Ilyesminek egyébként semmi jele. Az egyes birtokosok összehasonlítható adótételei sem utalnak olyan módosulásra, hogy ilyesmit kellene feltételeznünk. Az alábbi táblázat kisebb-nagyobb eltérései az adózásra képtelenek számában, továbbá a birtokviszonyokban és az adómentesség terén bekövetkezett változásokkal, valamint azzal magyarázhatók, hogy 1494-ben és 1495-ben csak azokról az összegekről van tudomásunk, melyek az adószedők részéről behajtatlanok maradtak. 1488 1494 1495 Zápolyai István Újlaki Lőrinc Esegvári György Királyi vadászok Török család 928 •181,5 71 70 18 657 183 83 802 169 67 83 24 " Középérték