Tanulmányok Veszprém megye múltjából - A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3. (Veszprém, 1984)
Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások
kat is, amelyeket Csánki csupán az országos vásártartás jogán sorolt közéjük. 102 Magunk is szükségesnek érezzük a szűkítést, de a települések egyedi vizsgálatát helyezzük elötébe, mert a településeket a számukra az országos vásárnál valóban fontosabb hetivásár tartásának joga sem minősíti feltétlen mezővárosnak, s az egyetlen oppidumemlítés, mint kizáró kritérium, az összes előfordulás vagy legalább azok zömének ismeretét feltételezi, mert különben a hiányos kutatás rovására is írható. Az adólajstrom települései közül a 15. században azokat tekinthetjük mezővárosnak, amelyek vásáros helyek voltak, és a század folyamán legalább kétszer oppidumként szerepeltek. Ennek a kritériumnak mindössze a megye három legnagyobb adófizető települése: Pápa, Vásárhely és Palota felel meg. Mindhárom egyben uradalmi központ volt. Vásárhelyen bencés apácakolostor, a másik kettőben meg koldulórendi (ferences) kolostor és vár állott. 103 A többi felsorolt település közül a 15. században Berhida, Lepsény, Szenttamásfalva és a karthausi kolostoráról ismert Nagyieveid vásáros hely volt. 104 Hasonlóképpen a jelentős Lovászpatona is, noha vásárát csak a 14. század végéről, 1394-ből ismerjük. 105 Fájsz, Ganna, Marcaltő és Peremarton vásártartási joggal bírt. Mivel Fájsz, Ganna és Marcaltő 1488ban jelentéktelen település volt, és vásáraikról sem tudunk, valószínű, hogy Fájsz, pontosabban az Ányos család itteni birtokának 1439-ben, illetve Ganna 1412-ben és Marcaltő 1402-ben kiadott vásártartási kiváltsága a gyakorlatban nem érvényesült. 106 A jelentős Peremarton esetében viszont feltételezhetjük, hogy 1476. évi vásártartási privilégiuma nem maradt papíron, s Peremartont a vásáros helyek közé számíthatjuk. 107 Kisleveld, az egyházi nemesek lakta Kisjenő, a pálos kolostoráról nevezetes Nagyjenő és Csatka, továbbá Szalók, a vár mellett fekvő és uradalmi központ Vázsony és Ugod nem tartozott sem a vásáros helyek, sem a vásártartási kiváltsággal bíró helységek közé. 108 Veszprém püspöki város éppúgy uradalmi központ és vásáros hely volt, mint a három mezőváros. Pápához és Palotához hasonlóan vára és koldulórendi (domonkos) kolostora is volt. Ugyanakkor lényegesen különbözött tőlük. A püspöki székhely egyházi intézményei jelentősen meghaladták azokét. A székeskáptalan mellett a várban Mindenszentekről elnevezett társaskáptalan, a városban pedig három plébánia működött, melyeket Szent Miklós, Szent Margit, illetve Keresztelő Szent János tiszteletére építettek. 109 Az egyetlen földesuraság — Zápolyai István, a vásárhelyi apácák, illetve Újlaki Lőrinc — birtokát képező mezővárosokkal szemben Veszprém osztott település volt. .A püspök, a székeskáptalan, a nagyprépost és a domonkos kolostor egyaránt adóköteles portákat birtokolt a városban. Az adókötelesek jogi helyzete is eltért egymástól. A
